VILÁGOK ÉS VILÁGKÉPEK...

Bizonyos perspektívából nézve, a mai emberiség vezető tudományos véleményvezérei, olyanok mint a kút fenekén élő békák. Akik azt a pár métert amit belátnak, tekintik az egész létezés határának. Nem igazi tudósok, mert akkor felismernék a korlátaikat. Mert a korlátok az igazi tudásra vágyó embert szerénnyé, a középszert viszont zsarnokká változtatják. Így akinek a legfőbb vágya a megismerés, hiába ő a fejlődés motorja, általában túl jó ember ahhoz, hogy eljusson a vezető pozíciókig.

A korlátolt középszer viszont tombol a véleményvezérek között, akik otthonosan mozognak a felfelé nyalás és lefelé taposás világában. Az ilyen embereket is tudósnak hívják annak ellenére, hogy soha nem akartak megérteni semmit. Csak szétveti őket a büszkeség attól amit bemagoltak és imádnak a tudós szerepében tetszelegni.

Egy igazi tudásra vágyó embernek hihetetlenül inspiráló élmény a kút káváján túli világról hallani, beszélni. A középszer viszont amint meghallja hogy a káván kívüli világról van szó, rögtön tudománytalannak, rosszabb esetben hazugnak és őrültnek bélyegez egyszerre, és mindent megtesz azért, hogy visszarángasson a kútba. Amit ismer, ahol ő mondja meg mi valóság és mi nem…

És most emeld fel a fejed és nézz körül!

Ezt a leírást tekintsd egy absztrakt magnak, ami segít hogy felismerd, ki akar visszahúzni és ki az aki segít kimászni a kútból...

Juhász Zsolt