VAN E ESÉLY FELISMERNI A SAJÁT OSTOBASÁGUNKAT?

Kivétel nélkül minden ember tudatában valahol ott terpeszkedik a legmélyebb ostobaság!

Még az atomfizikusok, egyetemi tanárok, vagy a legnagyobb filozófusok, királyok, vagy guruk sem mentesek az emberi ostobaság árnyékától!

Hogy az ostobaságnak mennyire nincs határa arra a legjobb példa, hogy van egy csomó ember, aki még Istent is ostobának tartja mert azt mondja, hogy ilyen élhetetlen, beteg, béna világot mint amiben élünk, csak egy ostoba idióta hozhatott létre...

Tehát nyilvánvaló, hogy a rajtunk kívül álló ostobaság mindig a napnál világosabb, így hihetetlenül könnyű észrevenni.

De mi van a bennünk rejlő ostobasággal?

Vajon mi világítja meg számunkra a legjobban, ha esetleg véletlenül, minden igyekezetünk és külvilág felé küldött tökéletes képünk ellenére, valahol mélyen a sötét oldalunk legeldugottabb rejtekén, mégis rejtőzik bennünk némi apró ostobaság?

Vajon mi leplezi le a rejtőző ostobaságot?

Gondoljunk bele: Meg lehet egyáltalán értetni valakivel aki ostoba, hogy ő ostoba?

- Nem!

Hiszen ha valaki felfogja a saját ostobaságát, arról rögtön kiderül, hogy nem is annyira ostoba!

Ebből következik, hogy minél tévedhetetlenebbnek, csalhatatlanabbnak, mindentudóbbnak gondoljuk magunkat, annál ostobábbak vagyunk, s így nyer értelmet az a régi mondás, hogy "az igazán bölcs emberek mindig szerények. Mert ők tudják csak igazán hogy mennyi mindent nem tudnak…

Juhász Zsolt