VAJON VAN AZ ÉLETNEK CÉLJA?
Vajon ki lehet itt olyan bátor, hogy eldöntse mi az értelmes cél egy ember számára? – Egy szabad világban, az emberek szabadon választhatnak! – De vajon mennyire szabad az, aki reményvesztett, céltalan és kétségbeesett? Mert azt tanították neki, hogy értelmes cél nincs az életben!
Ma, konkrétan az egész oktatás egy olyan gondolatmenetre van felfűzve, ami kizárja hogy a világ létrejötte és működése mögött bármiféle CÉLTUDATOSSÁG lehet! Hiszen ha lenne, az rögtön egy ember- és anyag-feletti tudatosságot feltételezne, ami szöges ellentétben áll a materializmus és a belőle következő ateizmus alaptételeivel, amik a modern oktatás alappillérei!
Ezért az iskolában azt tanítják az embergyerekeknek, hogy az élet teljesen céltalan! Az egész társadalom úgy van kitalálva és felépítve, hogy fel sem merülhet, hogy itt lehet értelmes célja bárminek, legfőképpen az embernek!
Terjesztik és tanítják ezt annak ellenére, hogy a világegyetem felépítésénél és működésénél céltudatosabb rendszert el sem lehet képzelni!
Hiszen nem lehet más, csak egy ok- okozati lánc, rendszerszintű eredménye az, hogy a föld bolygón végül létrejött az élet! Az élet céltudatosságát pedig szinte lehetetlen tagadni, hiszen itt minden dolog folyamatosan fejlődik, ez maga az evolúció…
A baj csak az, hogy e mögött a fejlődésre való hajlam mögött, a materializmus alap dogmái miatt, ők mégsem láthatnak céltudatosságot! Ezzel hozzák létre a céltalan cél eszméjét!? Hiszen ha kijelentem hogy itt minden céltalan, egyszerűen bolondnak nyilvánítom azt, aki mégis célt keres…
Ugyanakkor, ha egy ember életében beáll az egyensúly állapot, az soha nem a véletlen műve! Az sem véletlen, hogy ez mindig jó érzésekkel, nyugalommal, harmóniával párosul!
Természetesen az sem véletlen, hogy amikor valaki ideges, (egyensúlytalan) lelki állapotban van, akkor képtelen lesz arra, hogy tanuljon a vele történt dolgokból, ezért mindig ugyanazokat a hibákat követi el, újra és újra!Természetesen az sem véletlen, hogy ettől elkezdi egyre elviselhetetlenebbek érezni az életét, és vele a világot. Az sem véletlen, hogy mivel képtelen arra hogy továbblépjen, (fejlődjön) ezért mélyen ott bent úgy érzi, egyre távolabb kerül a céltól, amiért élni érdemes!
Mert a FEJLŐDÉS, olyan természetes velejárója az életnek, mint az embereknek a levegővétel; Nem kell tudatosnak lennünk rá, mégis az életünk szerves része, mert a része vagyunk egy rendszernek, ami a fejlődést szolgája.
Tehát alap állapotban a világegyetemben nincs más cél, mint egyensúlyt teremteni önmagunk körül, ami segít tapasztalni, tanulni és fejlődni! Minden más dolog ami körülvesz minket csak eszköz, ami vagy segít minket a világegyetem végső célja felé vezető úton, vagy akadályoz!
Minden létrejött lény, ha tud róla, ha nem, csak azért harcol a túlélésért, hogy még többet tapasztalhasson, és fejlődhessen! Hogy minden tapasztalatával egyre tökéletesebbé válhasson a rendszer! Ez az élet értelme!
Viszont az önmagát a rendszeren kívülre helyező ember puszta túlélésért és az élvhajhászatért folytatott küzdelme, értelmetlen és káros! Nézz körül! Ezért válik értelmetlenné az erre nevelt emberek élete, mert nincs nagyobb akadályozó tényező, mint amikor felborul a rendszerben az egyensúly! Hiszen ha nincs egyensúly, megszűnik az élet! S vele megszűnik a tapasztalás és a fejlődés lehetősége!
Persze nyugodtan tekinthetünk magunkra úgy is mint a véletlenek játékéra, akinek semmi köze a világhoz amiben él, – de elgondolkodhatunk azon is, hogy mi van akkor, ha az ember a világegyetem nevű élő rendszer szerves és elválaszthatatlan része!? Egy olyan rendszernek, aminek konkrét céljai vannak! Célok, amiket ha nem tudunk a magunkévá tenni, előbb-utóbb céltalannak fogjuk hinni, érezni az életünket…
Juhász Zsolt
Részelet AZ IGAZSÁG AZ EMBERRŐL című könyvből...
további info: Igazság az emberről