VAJON MI TÖRTÉNIK VELÜNK A HALÁL UTÁN? - ÜZENETEK A SZELLEMVILÁGBÓL III.

Ebben a részben ismét részleteket közlünk, ezúttal Dr. Michael Newton- Lelkünk útja II. című könyvéből. A regressziós hipnózissal foglalkozó terapeuta leírja, hogy regresszióval nem csak a gyermekkorunk eseményeit idézhetjük fel újra, de szinte ugyanolyan könnyedséggel visszatérhetünk előző életeinkbe; Sőt! Ami a legérdekesebb, a páciensei beszámoltak arról is, hogy mit tapasztaltak, amikor visszatérnek az előző életeik halála utáni időszakba. Így első kézből kaphatunk információt a szellemvilágban megélt tapasztalataikról. A könyvsorozat második része az eddigi munka értékelésével és fogadtatásával kezdődik:

Munkám közben megtapasztaltam, hogy klienseim számára rendkívüli gyógyhatású volt az életek közötti időszak megismerése. Az is kiderült, hogy akár ateisták, akár mélyen vallásosak vagy e két véglet közötti, valamilyen keverék világnézetűek is voltak pácienseim, amint a megfelelő, tudatfölöttes, hipnotikus állapotba kerültek, valamennyien és következetesen ugyanarról a realitásról számoltak be. Ezért lettem spirituális regresszionista", ahogy elneveztem magam. Ez a kifejezés a halál utáni életre szakosodott hipnoterapeutára utal.

A Lelkünk útja I. című könyvet azért írtam meg, hogy az események szigorú időrendi sorrendjében alapvető információkat osszak meg a nyilvánossággal arról, hogy milyen meghalni és átmenni a túlvilágra; ki vár ott ránk, hová megyünk, és mit teszünk a szellemvilágban, mielött megválasztjuk a következő inkarnációnkat. A könyv egy időutazásszerű beszámoló, amelyben azon klienseim konkrét történeteit használtam föl, akik elmondták nekem két korábbi életük között szerzett tapasztalataikat. A Lelkünk útja I. tehát nem az előző életekkel, a reinkarnációval foglalkozó könyvek közé tartozik, hanem új utat nyit a metafizikai kutatások azon területén, amelyet hipnózissal eddig még gyakorlatilag nem tártak fel.

A 80-as években, amikor az életek közötti világ földerítésének munkamodelljét formálgattam, praxisomban minden egyéb jellegű hipnoterápiát mellőztem. Megszállottan igyekeztem tisztázni a szellemvilág titkait, s eközben óriási mennyiségű információt gyűjtöttem össze. A szellemvilág ezen speciális kutatásának az éveiben gyakorlatilag teljes elszigeteltségben dolgoztam, munkámról csupán a klienseim tudtak, s ők is csak oly mértékben, amennyire ez rájuk, illetve ismerőseikre tartozott. Még a metafizikai könyveket árusító üzletektől is távol tartottam magam, mert teljes mértékben mentes akartam maradni a külső befolyásoktól. Úgy vélem, hogy az önként vállalt elszigeteltség és a nyilvánosság előtti hallgatás helyes döntés volt részemről.

Amikor Los Angelesből a Sierra Nevada hegységbe költöztem, hogy ott megírjam a Lelkünk útja 1. című könyvet, arra számítottam, hogy majd teljes elvonultságban élhetek. Tévedtem. A könyvben megjelent anyag túlnyomó része annyira újdonságnak számított, hogy a kiadón keresztül - rengeteg levelet kaptam és kapok. Hálával tartozom a Llewellyn kiadónak, hogy volt bátorságuk a kutatásomat a nyilvánosság elé tárni. A megjelenést követően hamarosan könyvbemutatókra hívtak, valamint rádió- és tévéinterjúkat kellett adnom.

Az emberek még több részletet akartak megtudni a szellemvilágról, és folyton azt kérdezték, hogy van-e további kutatási anyagom. Azt válaszoltam, hogy igen, hiszen sok olyan információ volt még a birtokomban, amit nem közöltem, mert úgy éreztem, hogy azt már túl nehéz lenne elfogadni egy ismeretlen szerzőtől. Sokáig ellenálltam a nyomásnak, de végül is beadtam a derekamat. Az eredmény az éppen a kezében tartott mű.

Sokan kerestek föl, ezért úgy döntöttem, hogy-kis lángon ugyan, de- újra praktizálok. Új klienseim közt meglepően sok olyan ember akadt, aki a lelki fejlődésnek már viszonylag magasabb szintjén jár. Sokan közülük maguk is gyógyítók vagy tanárok, akik szívesen rám bízzák plusz információikat az inkarnációik közötti spirituális életükről. Remélem, én is segíteni tudtam őket az útjukon.

Úgy tartom, hogy az első könyvem zarándokút volt a szellemvilágba az örökké- valóság hatalmas folyamán. Az utazás a folyam torkolatánál, a fizikai halál pillanatával kezdődött, és azon a helyen végződött, ahol visszatérünk egy új testbe. Felhajóztam a folyamon a forrás felé, ameddig csak tudtam.

A Lelkünk útja II.-nek az a célja, hogy egy második expedícióra vigye az utasokat a folyamon, de immár, kitérő utakkal, a mellékfolyókba is beevezve. Ezen a második, közös kirándulásunkon még többet szeretnék fölfedni az út rejtelmeiből, hogy még mélyebb bepillantást nyújthassak a túlvilágba. Ezt a könyvet nem az időrend, hanem a témák és a helyszínek szerint szerkesztettem, emiatt a lélek - spirituális helyszínek közötti, normális mozgásának időkeretei egymással átfedésbe kerültek, hogy a tapasztalatokat teljes mértékben elemezni lehessen. Azt is megkíséreltem, hogy a spirituális élet ugyanazon elemeire a különböző esetek különböző szem- pontjaiból adjak betekintést az olvasónak. A Lelkünk útja II.-vel az a célom, hogy kiterjesszem ismereteinket arról a hihetetlen rendről és megtervezettségről, ami-a mi érdekünkben az univerzumban létezik.

Utazásunk elött szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik oly sok támogatást nyújtottak ahhoz a kemény munkához, ami az elme spirituális kapuinak meg- nyitásához kellett. A túlvilági lelki vezetőktől kaptam engedélyt és erőt a munka folytatásához. Áldásnak tekintem, hogy hírnök lehetek, hogy föltárhattam és közzé tehettem létünk titkait…

...A. (alany): A feleségem nem érzi a jelenlétemet. Most egyszerűen képtelen vagyok üzenni neki.

Dr. N.: Mi a baj?

A.: Túl mély a gyásza. Túl intenzív. Alice-t oly mértékben lesújtotta a meggyilkolásom, hogy túlságosan eltompult ahhoz, hogy érezze az energiámat...

...Dr. N.: Hol van most az ön lelke? A.: A hálószobánk plafonján.

Dr. N.: Mit szeretne, hogy Alice tegyen? A.: Hagyja abba a sírást, és összpontosítsa a gondolatait! Nem hiszi, hogy én még életben vagyok, ezért az energiája teljesen összekuszálódott. Elkeserítő. Itt vagyok közvetlenül mellette, és ő mégsem tud róla!

Dr. N.: Felhagy a próbálkozással és távozik a szellemvilágba, mert Alice elmėje zárva?

A.: Számomra ez lenne az egyszerű megoldás, de számára nem. Sokkal jobban szeretem öt annál, semhogy feladjam. Nem megyek el addig, amíg legalább azt meg nem érzi, hogy valaki van vele a szobában. Ez az első lépésem. Utána már többet is tudok majd tenni.

Dr. N.: Mennyi idő telt el a halála óta?

A.: Néhány nap. A temetés lezajlott. Most látok neki újra, higgadtan, Alice megvigasztalásának.

Dr. N.: Feltételezem, hogy a vezetője már várja, hogy hazakísérje, A. (nevet): Szóltam a vezetőmnek, Eaannek, hogy egy darabig még várnia kell rám..., ami amúgy fölösleges volt. Tud ő minderről, ugyanis a vigasztalásra is Eaan tanított meg.

Gyakran hallom ezt a fajta panaszt a testből frissen szabadult lelkektől. Tipikus eset. Sokuk nem olyan ügyes és kitartó, mint Tammano. Ennek ellenére a legtöbb lélek, aki már alig várja hazatértét a szellemvilágba, nem hagyja el a Föld asztrális síkját addig, amíg valamit nem tudott tenni azért, hogy a miattuk gyötrődők fájdalmát enyhítse...

Részlet Dr. Michael Newton- Lelkünk útja II. című könyvéből, ami a regressziós hipnózissal foglalkozó pszichiáter pácienseinek beszámolója a halál utáni életről és a szellemvilágban megélt tapasztalataikról.

A könyv itt megvásárolható: https://agykontroll.hu/termek/lelkunk-utja-i/

Folytatjuk...