VAJON MI TÖRTÉNIK VELÜNK A HALÁL UTÁN? - MIT MOND ERRŐL A MAGYAR NYELV?
A halál valóban véglegesen és visszavonhatatlanul elvisz mindent és az egész élet hiábavaló vesződség lenne? Érdekes kérdés. Az anyagi hasznot mindenképpen elviszi! A másik oldalról viszont, a föld összes egymással rivalizáló, néha veszekedő, háborúzó hitrendszere – legyen az kicsi vagy nagy, követői legyenek toleránsak vagy erőszakosak – mind, mind megegyezik abban, hogy a halál nem végleges állapot! Csak egy állomás a lélek útján, egy választóvonal.
A tudomány egyelőre nem tudta igazolni ezt a tényt. Követői, ha át is léptek ezen az Is-Ten által húzott határon, visszatérni még nem tudtak hiteles kézzelfogható adatokkal a kezükben. A szkeptikus, magát tárgyilagosnak tartó felük szerint, az erről szóló beszámolók képzelgések, az a legendás huszonegy gramm pedig mérési hibahatár.
De vajon mit mondanak erről hihetetlenül tájékozottnak tűnő őseink a nyelven keresztül?
A halál első hangja a: h
A rovás h, olyan mint két egymásba fonódott nyílhegy.
A h, a lehetőségek és a hatások jelképe, ahogy a hatásra mindig jön az ellenhatás.
Hat. Aki foglalkozott már számmisztikával, az tudja, hogy a hat magyar elnevezése szintén úgy simul az okkult tudományokhoz, mintha őket is egyenesen magyarul találták volna ki. Mert a hat a hatás, sőt a hathatás és persze a hatalom száma. A hatalomé, ahol a hat az alomban van, s melynek rendelkezésére áll a hatóság, aki a hatalmat igazán hathatóssá teszi.
Most pedig nézzünk meg egy nagyon érdekes ok okozati láncolatot:
1. HAtalom,
2. HAzugság,
3. HArag,
4. HArc,
5. HAlál.
HA ebben a sorrendben nézzük őket, egymásból logikusan következő dolgokat látunk, a modern földi élet mindennapos velejáróit. Vajon véletlen, hogy feltételes módot sugallnak mindannyian? Vagy egy ősi, tudatos filozófia hordozóival van ismét dolgunk; és ez a sugallt feltételes mód nem más, mint figyelmeztetés? A figyelem felkeltésére van ott, hogy ezek csak lehetőségek! Mert a ha csak feltételes mód. Egy elméleti lehetőség.
Az élet viszont hatások és kölcsönhatások sűrű, áthatolhatatlan szövevénye. Hatni benne az tud igazán, akié a hatalom. Hatalomvágyás közben viszont az ember könnyen eltévesztheti az irányt. Mert a hatalom felé vezető út rögös és bukkanós. A borulás ott kezdődhet, ha elkezdenek hazudni a hatalom érdekében. Mert a hazugságból harag lesz, a haragból harc, a harcból pedig halál.
Ok és okozat! A haladási irány, az útmutatás ismét világos. Pont mint egy útikönyvben! De vajon hogyan lehetséges az, hogy a modern ember számára rémületes és visszavonhatatlan halál feltételes módban van?
A halál, ami megboldogulás és a feltételes mód?
Nincs a földön olyan vallásfilozófia, amelyben a halál végleges dolog volna. Sőt, inkább mindig valami újnak a kezdete. A magyar emberek szállóigéikben meg egyenesen megboldogulásnak mondják. Az ateista embert pont a halál visszavonhatatlansága, feltétel-nélkülisége riasztja a legjobban. Nincs kiskapu, alkudozás, visszaút. A halál végleges és visszavonhatatlan.
A magyar nyelvben viszont feltételes mód és megboldogulás! Ellentmondás a javából!
HA-L-ÁL. HA ami azt jelenti lehet, és ÁL, aminek a jelentése: nem igazi. Középen pedig az L, vagyis a LÉLEK...
A keleti vallásfilozófiákban, ahol tisztelettel fordultak az ősi bölcsességek felé, nagyon sok mindent megőriztek a halál stádiumairól – az átmenetről az életből a halálba, majd arról, hogy mi történik a velünk a halál után. Hihetetlen sokáig tanulmányozhatták, hiszen nyugati szemmel nézve szinte egy egész tudományág alakult ki körülötte, ami nem kis részletességgel taglalja a témát. Lehet, hogy pont emiatt a szemléletmód miatt, ők a halálra, mint az élet természetes velejárójára tekintenek. Először is, szerintük a halál nem véglegesen vonja ki a lelket az anyagi világból, de részletes leírást adnak a tudat halál utáni útjáról is! Néha mint egy barátról, úgy beszélnek róla, s koncepciózusan állítják, ugyanolyan átmeneti állapot, mint az élet!
Néhány szóban az álom és valóság közötti körforgásra emlékeztet az egész általuk lejegyzett rendszer:
Az alapvető különbség álom és valóság közötti az, hogy amikor ébren vagyunk, akkor a döntések és a cselekvés fonala a mi kezünkben van. Amikor viszont álmodunk, akkor csak peregnek az események és nincs igazán hatalmunk felettük.
A halálunk pillanatában ugyanígy veszíthetjük el tudatosságunkat. Ha ez bekövetkezik, akkor már csak nézzük és érezzük azt, ahogy történnek velünk a dolgok. Úgy megyünk át a halál különböző fázisain, hogy közben csak tehetetlen szemlélődők vagyunk, akiknek nincs ráhatása az események sodrára. Szenvedés és öröm váltják egymást – mint az életben, csak felerősödve –, kinek-kinek okozatai szerint. Úgy húznak minket az történések, mint egy örvény. Ebben a stádiumban már fel sem merül a szabad akarat lehetősége. Ez a keleti tanok szerint egyébként is a földi megnyilvánulások közül egyedül az embernek adatik meg. Ezért fokozottan nem mindegy, hogy mit kezdünk vele. Ráadásul a földi létforgatagot 8.400.000 faj alkotja. Nem nehéz rájönni, hogy mindezekből embernek leszületni egyáltalán nem egyszerű dolog!
Azért ajánlják hogy a tudatosságra törekedjünk egész életünkön át, mert így van remény arra, hogy a halálunk pillanatában is meg tudjuk őrizni tudatunk éberségét. Ez szerintük nehéz, de nem lehetetlen!
Visszatérve a halál stádiumaira: Amikor túljutunk életünk összegzésén – hozzáteszem, egész könyveket megtöltő irodalmat próbálunk pár szóban összefoglalni, ezért túlzott részletességet senki ne várjon – tehát miután szembesültünk valódi helyzetünkkel, újra halvány lehetőségünk nyílik a tudatos döntések meghozatalára. Ennek a tudatosságnak viszont már semmi köze régi egoista énünkhöz. Ez már a gúnák, a kötőerők tudatossága, amik fejlettségi szintünkhöz méltó újjászületést biztosítanak a számunkra.
Csak emlékeztetőül a hármas világ kötőerői:
A jóság, a szenvedély és a tudatlanság.
Ezek az kötőerők segítenek mindig megtalálni igazi helyünket a világban! (Csak halkan jegyzem meg, ez nem csak a halál utáni stádiumban van így.)
Míg a kör be nem zárul újra, így masírozik az anyagi világ valamennyi megnyilvánulása. Mindaddig részt veszünk a körforgásban, míg elvarázsol minket az agyag hatása, (h) a hazugságok, a harag és a hatalmi harc szenvedélyt és szenvedést csiholó tüze, az emberi akarat lángja, a vágyak amik lefelé, a nemek, a szélsőségek, a szenvedély és a tudatlanság alacsonyabb rezgései felé vonzanak minket. – Az ok és okozat nem mindig kedves útitárs! De csak egy tükör, és semmi más.
Ha a harmadik kötőerő befolyása is megérint minket, ami a jóság, akkor egy idő után a tükör mögé is bekukkanthatunk, s ott felfedezhetjük a harmónia és a szeretet a modern ember számára még kevéssé ismert, magas rezgésszintű világát.
– Persze, hogy van-e ilyen világ vagy nincs? – ez a kérdés! Aki kíváncsi rá, megtudhatja! Hiszen oda vezető utat ismerünk többet is. Számos próféta, tanító, (Krisna, Buddha, Jézus, Mohamed) mutatott már utat, e nekünk, átlagembereknek csak képzeletbeli világ felé. Ilyen útjelző rendszer a magyar nyelv és a hozzá tartozó ősi írás is. Buddha, például azt mondta egyszer:
"Út lehet végtelen, de cél csak egy van."
Részlet "A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ" című könyvből a teljesség igénye nélkül...
A könyv megrendelhető:
További információ: