VAJON MI TÖRTÉNIK VELÜNK A HALÁL UTÁN - EGYIPTOMI HALOTTASKÖNYV

Az Egyiptomi hitvilág mindig szimbólikus képeken keresztül mutatta be a követőinek a lét misztériumát. Az állatfejű, vagy rovar istenek, mind a létezés különböző tulajdonságainak jelképei, megtestesítői, akiknek az egész élete az általuk képviselt tulajdonság hiteles megéléséről szól.

Ezen a látásmódon keresztül az egész létezés kulcsa, a lét hiteles, őszinte, képmutatás nélküli megélése.

Ennek a szószerinti betetőződése, a halál pillanata, ahonnan már nincs visszaút, javítási lehetőség, ez maga az ítélet pillanata, amikor elválik hogy mit kezdtél a lehetőséggel amit az élet nyújtott számodra.

Ez az egyiptomi hitvilágban, a szív mérlegelése:

Az egyiptomi Halottak Könyve (XXV—XXX) kimondja, hogy a végtelen túlvilági lét, a szív megmérettetésének eredményén múlik. Az elhunyt élete során tanúsított tettei és lelkiismerete lesznek a tanuk, és az alvilág 42 bírája (Ré, Tum, Szu stb.) előtt kellett számot adnia arról hogy mit kezdett a lehetőséggel, akik egyben a természet törvényét képviselték.

Ezt követően került sor a szív megmérettetésére az erkölcsi törvényeket szimbolizáló igazság tollpihéjével szemben. A halott lelkét az Igazság Házában a sakálfejű Anubisz, a "szívszámláló" vezette a mérleghez, hogy a tetteit jelképező szíve számot adjon földi életéről.

A mérleg tengelyének tetején Maat, az igazság ült.

 Közelében állt Thot (Hermész), aki a mérés eredményét jegyezte.

 Mellette pedig Ammit, a krokodilfejű, oroszlántestű, vízilófenekű kiméra várt, hogy elmarasztaló ítélet esetén a halott szívét felfalja, és annak lelke az Orion csillagképbe kerüljön, ahol aztán az idők végtelenségig kellett egy újabb születésre, vagyis bizonyítási lehetőségre várakoznia.

Ha a szív súlya nem haladta meg a tollét, a halott a trónuson ülő Ozirisz elé került, aki kimondta a végső szót arról, hogy a lélek az örök élet birodalmába juthat-e, hogy egyesülhessen az istenekkel.

Az ősi Egyiptomban a halottak bebalzsamozásakor a szív volt az egyetlen belső szerv, melyet a bebalzsamozás után visszahelyeztek a mellkasüregbe, mielőtt a testet vászonba tekerték és végleg nyugovóra helyezték volna.

A halottak körüli misztérium a halál utáni élet folytatását és a feltámadás biztosítását szolgálta; ezért volt fontos, hogy az elhunyt visszakapja a szívének, mint a tudatnak és emlékezetnek funkcióját. A szív megőrzéséhez, a segítő istene megnyeréséhez és a szívet elrabolni akaró gonosz démonok elűzéséhez az elhunytnak mágikus szövegek birtoklásra is szüksége volt.

Az egyiptomi hitvilágban a földi élet, egy lehetőség volt a lélek végtelen barangolása közben, ahol bizonyíthatta a rátermettségét, az érettségét, hogy egyesüljön a felsőbb Istenekkel...