TÖRTÉNET A FELISMERÉSRŐL

 "Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak."

John Lennon

Egy modern nagyváros gyönyörű-szép és tágas házában, élt egyszer egy nagyon rendes ember a családjával. Mindenük megvolt ami csak szem-szájnak ingere, úgy tűnt a sors már nem is lehetne kegyesebb hozzájuk. Az emberünk, akit amúgy Gábornak hívtak, példamutató családfő volt, néha még a templomba is elment vasárnaponként. A munkahelyén is becsülték, hiszen mindig megbízhatóan, pontosan hajtotta végre a feladatait. A környezete is azt mondta róla, hogy példamutató szeretetben él a családjával.Pedig emberünknek titokban, fogalma sem volt arról hogy mi az a szeretet. Persze sokat hallott róla, néha még mondta is ha úgy érezte valaki elvárja tőle: Tudod hogy szeretlek... – de közben nem érzett semmit.

Emberünket csak és kizárólag a racionális elméje irányította, s mivel minden cselekedetét meg tudta magyarázni logikai érvekkel, az elméje minden pillanatát lefoglalta.

Így nem volt sem ideje, sem kedve olyan számára huszadrangú jelentéktelen dolgokkal foglalkozni mint a szeretet.

Családjával ettől függetlenül mindig hasznosan töltötte el az időt, hiszen a pénz, a jólét változatos életet biztosított számára, amiben unalomnak nem sok helye volt. Fontos események, üzleti találkozók, színházi bemutatók, baráti társaságok, koktélpartik jöttek-mentek, az élet úgy tűnt eseménydúsabb már nem is lehetne, sok gondolkodásra az élet nagy dolgairól igazán nem volt idő...

Aztán történt egyszer, hogy emberünk életébe váratlanul belépett balszerencse. Tudjuk – a gond ha úgy van, csőstül jön!

Először anyagilag került padlóra. Hiába volt a "lelkiismeretes" munka, a kisvállalatot ahol dolgozott felőrölték a multik. Mivel megtakarítása még nem volt, sőt; – a szép házat, kocsit hitelre vette, a bank hónapok alatt elvitt mindent! A látszólag stabil, viszonylag kényelmes élete, néhány hónap alatt az elemeire hullott.

Először szembesült azzal, hogy ami idáig volt nem más, csak illúzió. Az előző "boldog" élet, nemsokára csak egy látomás volt, ami súlyként nehezedett Gábor megtagadott, átvert lelkére.

Az alkoholt soha nem vetette meg, de ahogy egyre nőtt rajta a nyomás, emberünk egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Az új helyzetén valljuk be, ez sem sokat segített, sőt; – ettől még inkább elvesztette a maradék önbecsülését is. A férfit az egyre jobban elhatalmasodó szenvedély, örvényként húzta le a mélybe. Ahogy a lábai alól egyre jobban kiment a talaj, a felgyülemlett feszültséget csak otthon a családján volt képes levezetni.

Ők persze védtelenül álltak emberünk dühkitörései előtt, hiszen az asszony annak idején igaz szerelemből választotta párját, s még a bajok kezdetén elhatározta, kitart férje mellett a végsőkig, – akár a legnagyobb bajban is...

De a baj egy idő után, már maga a lét volt. Hiszen elveszett, eltűnt az az ember akit ő valaha tisztelt és szeretett. Helyette már csak egy alkoholtól, kosztól bűzlő agresszív és érzéketlen alakot látott, aki féktelen kötekedésével és hangulatváltásaival lassan megöl minden jó érzést maga körül. Változni nem tud és nem is akar, mert a hibák okát csak másokban látja. Minden gondolatmenetének, ömlengésének a vége, – amitől az asszony már rettegett, – hogy ki hogyan sértette, bántotta meg, – s ő hogyan áll majd bosszút ezeken a senkiházi embereken. Gyűlöletbeszédének csúcspontján jöttek a jelenlévők, például a "kedves feleség" – aki saját tehetetlenségéből jövő dühében néha szóvá merte tenni emberünk viselt dolgait. – Ezért Gábor, általában gyűlölködve, mocskolódva, többször a tettlegességig elfajulva ott helyben állt rajta "méltó" bosszút...

Több száz keservesen átbőgött éjszaka után, egy nyirkos hideg hajnalon, – érzékeiben az ősz, az elmúlás illatával, az asszony fogta a gyermeket, és végleg becsukta maga mögött az ajtót.

Ő tudta – ami itt elveszett, több volt mint egy szimpla ház, vagy anyagi javak – hiszen ott hagyta a hitét, a fiatalságát az álmait, amit az igaz szerelemről annak idején szőtt. Éppen ezért amíg érzett reményt, ő próbálta menteni a menthetőt. De itt már csak keserűség volt, reménytelenség és sötét mély sebek a lelken, amiket az idő napról napra, csak egyre mélyített...

Gábor egyedül maradt, s valószínűleg meg sem állt volna a lejtő legmélyéig, ahová a sértett, meg-nemértett, de erőszakos emberek útja mindig is vezet! De évek múltán a sors még adott neki egy utolsó esélyt...

Édesapja a halálos ágyán, a fiának kért segítséget az őt meglátogató EMBERTŐL, aki egykor a legjobb barátja volt...

A barát, akinél a lelkiismeret és az adott szó még szent volt, távol a város zajától egy faluban, igazi EMBEREK között, még IGAZI értékek szerint élt.

Gábor, – amikor apja egykori legjobb barátja meglátogatta, évek óta először látott fényt valaki szemében akivel beszél, s noha ez nem tudatosodott benne, – de más választása nem volt, elfogadta az új élet lehetőségét.

A teljesen új környezet, a föld, a természet napi közelsége, az hogy évek óta először érzett olyat hogy valaki hisz neki és segíteni akar, – megváltoztatott benne valamit ott belül.

Sok küszködés árán, a TISZTA, környezet, és az őt körülvevő TISZTA emberek segíteni vágyásának hatására sikerült elhagynia az alkoholt – s az mintha magával vitte volna az egykor mindig csak érdekből cselekvő számító énjét is.

A TISZT-ELET, ami évek óta először felébredt benne környezete iránt, mintha serkentette volna a benne élő TISZT-ASÁGOT, a TISZT-A ÉLETRE. Ez az egész, mintha felébresztette volna lelkében a TISZT-ESSÉGET, s az ÉLET lassan visszaköltözött emberünk kisemmizett, átvert lelkébe.

Az évek teltek, s a mélyből visszajött férfi lassan új értékek alapján kezdte rendezni egykor elrontott életét. Amikor emlékeiben próbálta felidézni mi az amit igazán sajnál elveszett régi életéből, csak két dolgot talált.

Két szerető szempárt (feleségét és gyermekét), akik elfogadták akkor is amikor beütött a baj, próbáltak társai lenni, de a sértett, mindenkiben ellenséget látó ego-felhő ami akkoriban körülvette, nem engedte hogy észrevegye ezt.

Rájött, hogy előző "tiszta" életében igazából egyetlen ÉRTÉKE volt, és azt nem a bankok vették el tőle…

Részlet "A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ II." című könyvből...