TALÁLKOZÁS ISTENNEL
A hit és a bizonyosság között, nagyon vékony a határvonal. De bizonyos mindenki csak és kizárólag abban lehet amit megtapasztalt! A hit viszont arról szól, hogy hallottál valamit, amiről nincs tapasztalatod, és így döntesz róla hogy elhiszed, vagy sem.
Én nem hiszek IS-TEN-BEN, egyszerűen tudom hogy létezik, mert ott él bent, a szívemben. Néha megengedi hogy az Ő szemével lássam a világot, s olyankor nem látok mást, csak tökéletességet, teljességet és harmóniát! Olyankor azt is látom, hogy minden ember szívében ott van, csak nem mindenki KÉP-ES arra hogy észrevegye Őt!
Látom, hogy Ő ad mindenkinek életet, és azt is ahogy próbál segíteni. – De azt is látom, hogy sokan nem kérnek a segítségéből!
Általában ők azok, akik csak játszani szeretnék az IS-TENT! Ők úgy érzik jobban tudnak mindent nála, s azt is látom hogy IS-TEN van olyan kegyes, hogy megengedje nekik hogy bizonyítsanak! Az emberek azért teremtenek sokszor ebben a tökéletes és teljes, SZER-ETET-TEL teli világban, egy kapzsi, korlátolt, kicsinyes és önző életet, mert minden ember cselekszik, és közben teremt!
De figyelj! Lásd, hogy IS-TEN attól tökéletes és teljes, hogy nem csak elvenni tudja az életet, hanem tud teremteni, adni is! – Aki viszont csak játssza az IS-TENT, nem tud mást csak rombolni, ölni! – Elvenni, elrabolni a javakat, azt az életet, amit mindenki az IS-TEN-TŐL kapott, hogy eljátszhassa ő is a Teremtőt!
Így előfordul, hogy emberek nem KÉP-ESEK csak kicsinyes, önző és szellemtelen dolgokat teremteni, de ők is IS-TEN mindenható kegyének köszönhetően kísérletezhetnek! De aki ezért a tökéletlen teremtés miatt megöli őket, (dzsihád, vallásháború) – hát ő sem játssza valami nagyvonalúan a mindenható IS-TEN szerepét…
Mert az embereket sokféle módon szét lehet választani. A nemük, a bőrszínük, a nemzetiségük, a nyelvük, a hitük, a világnézetük, a politikai beálltottságuk, az alkatuk, a habitusuk, és még sorolhatnánk, mind-mind kasztokba rendezik őket, ahonnan kedvükre szidhatják a másként kinézőket gondolkodókat. De amíg nem veszed észre, hogy a dolgok mélyén, sokkal több dolog köt minket össze mint amennyi szétválaszt, addig nem a nagyvonalú, kegyes, megbocsájtó Isten vagy, hanem a kicsinyes, önző, bosszúálló kisember, aki mindenre és mindenkire kivetíti a saját kisszerűségét...
De ez is a nagyvonalú Isten kegyelme létezéshez, hogy itt mindenki olyan világban élhet, amit a azzal a KÉP-ES-SÉG-GEL teremt, amiben hinni tud...
Juhász Zsolt
https://amagyarnyelv.hu/