STONEHENGE MISZTIKUS TITKAI I.
2021 ősszén fogtak neki Stonehenge restaurálási munkálatainak, hogy az ősi építmény az elkövetkező generációk számára is lenyűgöző élményt nyújtson. Az erózió, az éghajlati vészhelyzet okozta szélsőséges időjárás és az 1950-es években végzett nem megfelelő javítások rányomták bélyegüket a 4500 éve álló kultikus helyre. Különösen a kör ikonikus formáját alakító nehéz, vízszintesen elhelyezett kövek szorulnak restaurálásra. Az utóbbi hatvan évben első alkalommal fogtak ilyen nagyszabású felújítási projektbe a Stonehenge-nél.
Ahogy sokan ismerik, Stonehenge egy őskori építmény a Salisbury-síkságon, az angliai Wiltshire-ben. A régészek hosszú ideje próbálják kideríteni, hogy vajon ki építette a Stonehenge-t, ám eddig nem jártak sikerrel. A korábbi elméletek szerint időszámításunk előtt 3000 és 2000 között emelték, de a körkörösen elhelyezett kövek célja, valamint az, hogy az őskori emberek miként voltak képesek létrehozni az építményt, évszázadok óta rejtély a tudósok számára.
Bár többször hallhattuk, hogy megfejtették Stonehenge híres kőkörének rejtélyét, most kutatók egy maroknyi csapata azt állítja, rájött, hogyan működhetett naptárként egykoron a megalitikus építmény.
A friss publikáció részletesen leírja, hogyan tudták az ősi britek kiolvasni az időt a kőtömbökből. Szerintük az építmény egy tropikus vagy szoláris év 365,25 napjához igazodó naptár lehetett.
A tropikus napnaptár, amely tíznapos heteket és extra hónapokat tartalmaz, hasonló az ókori Egyiptomban használt naptárhoz, ez pedig a kutatók szerint bizonyíték lehet a Nagy-Britannia és más civilizációk közötti kapcsolatra.
Régóta úgy gondolják, hogy a hatalmas, húsztonnás sarsen kövek kialakulása egyfajta naptár lehet, de eddig nem volt ismert, hogyan működik.
A felfedezés, amely más ősi naptárrendszerek elemzésén alapult, megoldhatott egy rejtélyt, amelyről évszázadok óta spekulálnak. Azt azonban, hogy őseink hogyan építhettek fel egy ilyen hatalmas szerkezetet, továbbra sem tudják megválaszolni.
Az Antiquity című folyóiratban publikált kutatás szerint a téli és nyári napfordulókat minden évben ugyanazon kövek jelezték. A szoláris év teljes működéséhez beiktattak egy ötnapos hónapot, valamint négyévente egy szökőnapot is.
"A feltételezett naptár nagyon egyszerűen működik. A sarsen kör 30 köve egy-egy napot jelképez egy hónapon belül, amely három, egyenként tíznapos hétre oszlik. A sarsen körön kívüli négy állomáskő pedig a szökőnapok kiszámítását segítette" – fejtette ki elméletét a Bournemouth Egyetem professzora, Timothy Darvill.
A professzor szerint egy ehhez nagyon hasonló naptárat alkottak meg a Földközi-tenger keleti részén Kr. e. 3000 utáni évszázadokban, amit Egyiptomban 2700 körül polgári naptárként fogadták el, és széles körben használták az óbirodalom kezdetén.
A Stonehenge építészetében megjelenített naptár megtalálása egy teljesen új szemléletet kínál a hely misztikumának megértéséhez.
EZ MEGDÖNTHET MINDEN ELMÉLETET AMIT EDDIG GONDOLTUNK STONEHENGE-RŐL
Ha az építmény valóban egy egységes naptár, az megdönti az eddigi elméletet, mi szerint Stonehenge a feltételezések szerint több szakaszban, évezredek alatt épült, kezdve az 56 kékkő felállításával mintegy 5000 évvel ezelőtt.
A Stonehenge-et a kövek hosszú távú szállítása teszi még különösen érdekessé, hiszen ezek valójában az egyik leghosszabb szállítási távolságot jelentik, amelyet a forrástól a műemlék építési helyszínéig bárhol a világon ismerünk.
Az oltárkő a kékkövek közül a legnagyobb az eredeti kőgyűrű kisebb darabjaihoz képest. Mindazonáltal azt az elképzelést, hogy a többi kővel együtt importálták és állították fel, korábban soha nem vitatták. Egy új tanulmány szerzői azonban a röntgenfluoreszcencia és raman-spektroszkópia segítségével megállapították, hogy az oltárkő nem felel meg az angol-walesi medencében található régi vörös homokkő (ors) ásványtanának.
Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy "az oltárkövet már nem szabad az alapvetően a Mynydd Preseli-ből származó "kékkő" sziklák csoportjába sorolni".
A kutatók az oltárkőben szignifikánsan magasabb koncentrációjú bariátot – egy bárium-szulfátból álló ásványi anyagot – mutattak ki, mint a walesi vörös homokkőben. A kutatók megjegyzik: ha az Egyesült Királyságban máshol keresnénk a magas bariáttartalmú homokkő alternatív forrásait, akkor az észak-angliai Cumbria, valamint a skót Orkney és Shetland szigeteken található lelőhelyek jöhetnek szóba, tehát a kövek az eddig feltételezettnél is zavarbaelytőbben messzebből kerültek a rendeltetési helyükre.
Ami fontos a kutatók szeint, hogy mindkét régióban találhatunk neolitikus emlékeket, ami arra utal, hogy a követ ezeken a területeken a helyi lakosság bányászhatta ki és használta rituális célokra.
– magyarázták a tudósok az IFL Science online tudományos portálnak. –
Arra is van bizonyíték, hogy a Stonehenge és az olyan távoli régiók, mint Skócia között már Krisztus előtt 2500 körül is léteztek távolsági kapcsolatok...
A kutatók ezért azt feltételezik, hogy az oltárkövet ebben az időben hozhatták Stonehenge-hez, jóval az eredeti kékkövek felállítása után.
A kérdés akkor viszont megint az, hogy lett ennek a végeredménye egy egységes naptár itt és most?
PERSZE A KUTATÁS PUBLIKÁLÓI HOZZÁTESZIK, HOGY TOVÁBBI ELEMZÉSEKRE VAN MÉG SZÜKSÉG AHHOZ, HOGY AZ OLTÁRKŐ ÁSVÁNYOSSÁGÁT ÖSSZEVETHESSÉK AZ ÉSZAK-ANGLIAI VAGY SKÓCIAI KŐZETLELŐHELYEKKEL.
Ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy egyelőre fogalmuk sincs, hogy az oltárkő honnan származik, vagyis a Stonehenge körüli misztikus köd, a tudományos ismereteink bővülésével csak egyre nő...