MIT TUDHAT AZ EMBER A LÉLEKRŐL? I.

Vajon mitől érzed értelmesnek az életed és mitől értelmetlennek? Aki lelkes, abban fel sem merül hogy amit tesz értelmetlen, hiszen minden tettét áthatja a LELKES-EDÉS!

A jó kérdés tehát az: Vajon mitől lesz egy ember lelkes, és mitől lélektelen?

Egyáltalán mit tudhatunk a lélekről?

Ha van mű a világon, ami elgondolkodtat a lélekről, az a Bhagavad Gítá. Tanítása a legmagasabb rendű metafizika, még sincs olyan verse, amelyiknek ne volna kapcsolata mindnyájunk mindennapi életével. A Bhagavad Gítá, a Hinduk szerint "az ÖRÖKKÉVALÓ tudománya, a jógáról szóló írás", Istenről, a világról, az emberről és mindezek alapvető egységéről. Az alábbi idézet, konkrétan arról szól, hogy mi a lélek a Bhagavad Gítá szerint:

Nem volt idő, hogy Én ne lettem volna, vagy te, vagy a földnek ez uralkodói, és bizony, nem szűnünk meg létezni ezután sem soha. A testnek lakója, amint átéli a test gyermekkorát, ifjúságát, öregségét, majd halálát, átköltözik egy másik testbe. Az erős nem búsul ezen.

Az anyaggal való érintkezés, ami a hideget és a meleget, a gyönyört és a kínt okozza, jön és megy, mert múlandó; viseld hát bátran.

Az, akit ezek már nem gyötörnek, aki fájdalomban és örömben egyaránt megtartja lelke egyensúlyát, aki szilárd, az megérett a halhatatlanságra.

Ami valótlan, nem is létezik; a valónak nincs vége soha. Ezt az igazságot már meglátták azok, kik minden dolgok lényegét meglátják.

Tudd meg, hogy elpusztíthatatlan AZ, AKI az egész mindenséget áthatja. Ezt a Halhatatlant nem pusztítja el semmi, soha. Az örök, elpusztíthatatlan, mérhetetlen, a testei azonban végesek.

Aki a testnek lakóját gyilkosnak nézi, vagy aki azt hiszi, hogy meggyilkolható, tudatlan mindkettő. Nem öl az, és meg sem ölhető.

Nem születik és nem hal meg; ha már volt, többé meg nem szűnhetik, kezdet nélküli és végtelen, ősi és örökkévaló, és ha testét meg is ölik, ő meg nem ölhető.

Aki tudja, hogy ő elpusztíthatatlan, örök, kezdet nélküli és elfogyhatatlan, hogyan lenne gyilkos az ilyen ember, vagy miképpen lehetne gyilkosság oka?

Amint az ember elavult ruháit eldobja és új öltözéket vesz, úgy hagyja el elavult testeit lakójuk és új testeket ölt magára.

Fegyver nem sebzi, tűz nem égeti, víz nem oldja, szél föl nem szárítja.

Megsebezhetetlen, elhamvaszthatatlan, nedvesség és szél nem árt neki, örökkévaló, mindent átható, állandó, mozdulatlan, ősi.

Megnyilvánulatlannak, elképzelhetetlennek, változatlannak mondják; mivel tudod, hogy ilyen, nem szabad bánkódnod.

De még ha szüntelenül születőnek és szüntelenül meghalónak gondolod is, akkor se búsulj.

Mert az élőnek biztos a halál, holtnak pedig az újra születés; ne bánkódjál tehát az elkerülhetetlenen.

A lények eredetükben megnyilvánulatlanok, középső állapotukban megnyilvánultak és a felbomlásban ismét megnyilvánulatlanok.

Csodálatosnak látja az egyik, mint csodálatosról szól róla a másik, mint csodálatosról hall róla a harmadik, és bár hallottak róla, valójában senki sem érti meg.

A szavak bölcsnek hatnak, de a dolgokba való mélyebb belátás hiányzik belőlük.

Szat a való, az igazi Létező, Átman, az Én, aszat pedig a valótlan, ami voltaképpen nem is létezik, aminek létezése csak látszat, káprázat: a Nem-Én, vagyis az anyagi világ.

Aszat és szat. Szat a való, az igazi Létező, Átman, az Én, aszat pedig a valótlan, ami voltaképpen nem is létezik, aminek létezése csak látszat, káprázat: a Nem-Én, vagyis az anyagi világ. 4 Az emberi lélek a születés előtt megnyilvánulatlan (az anyagi világban láthatatlan), a földi életben megnyilvánult, teste fölbomlásakor pedig ismét megnyilvánulatlanná lesz a fizikai világ szempontjából. Ugyanez áll minden egyéb létezőre is, sőt magára a világegyetemre is.

Ez a mindenki testében lakozó sebezhetetlen. Ezért nem szabad reszketned, amikor kötelességedet végzed, mert a ksattrijának (harcosoknak) nincs kedvesebb, mint a becsületes harc.

Boldog az a ksattrija, óh Pártha, akinek ily küzdés jut osztályrészéül, a mennynek önmagától kínálkozó, nyitott kapujaként.

De ha a becsületes harcot nem vállalod, akkor megtagadván dharmádat és becsületedet, bűnt követsz el. Örök becstelenségedről beszélnek majd az emberek, pedig a nagyrabecsültnek a gyalázat rosszabb a halálnál...

..,Ha megölnek, tied a mennyország, ha te győzöl, tied lesz a föld.

Gyönyört és fájdalmat, nyereséget és veszteséget, győzelmet és vereséget egyformán fogadva, övezd magad a harcra; így nem esel bűnbe soha.

Ez a tanítás a szánkhja szerint való; halld most a jógának megfelelően.

Áthatva e tanoktól, dobd el magadtól a tettek bilincseit. Ennél nincs kárba veszett erőfeszítés, sem pedig hiba. Nagy félelemtől ment meg már kevés is ebből a tudásból...

Terád csak a cselekvés tartozik, sohasem annak gyümölcse. Cselekvésre ne a tettek gyümölcse indítson, de tétlenségbe se merülj. Cselekedjél hát, egyesülve az istenivel; mondj le ragaszkodásod tárgyairól, siker és balsiker között légy egyensúlyozott: az egyensúlyt jógának nevezik.

A megkülönböztetés jógája fölötte áll a cselekvésnek. Keress menedéket a tiszta értelemben; szánalmasok, akik haszonért dolgoznak. Aki egyesül a tiszta értelemmel, az a jó és rossz tettekkel egyaránt felhagy a földön. Tartsd tehát magad a jógához; a jóga az ügyes cselekvés. A bölcsek, egyesülve a tiszta értelemmel, lemondanak a tettek gyümölcseiről és a születés bilincseiből felszabadulva, az üdvösség honába jutnak. Amikor értelmed a tévhitek szövevényéből kiszabadul, közömbössé lesz néked az, amit hallottál és amit hallani fogsz. Ha az írásoktól megzavart értelmed már mozdulatlanul tud állni és kontemplációban összpontosul, akkor éred el a jógát…

Részlet a Bhagavad Gítából a teljesség igénye nélkül...