MIT ÉR A HAGYOMÁNY HA MAGYAR?
Nos,
nyelvészeink és történészeink szerint egyelőre nem sokat.
Ugyanis mint oly sok minden másban, ősi hagyományaink
megkérdőjelezésében is világrekorderek vagyunk. Egyetlen európai
nép sem áll olyan kérlelhetetlen tiszteletlenséggel ősi
mondavilágához, világképéhez, mint a magyar. A hivatalos
oktatásban nem kevesebbet állítanak és tanítanak mint azt, hogy
minden írott a magyar őstörténetről szóló forrás hazudik!
Ugyanígy jártak a nép nyelvén fennmaradt eredetmondáink is, amik
érdekes módon Erdélytől a Felvidékig egybehangzóan ugyanazt a
történetet mondják el őseinkről. De ha egy magyar gyerek ma
belép az iskola kapuján, azzal fogadják hogy ez mind-mind
hazugság…
S hogy mi az igazság? ‒ Nos az, hogy az 1860-as évekig, a mondáinkon, írott gesztáinkon alapuló magyar történelmet tanították a magyar iskolákban.
Ám ekkor valami megváltozott! Egy osztrák nyelvész, Paul Hunsdorfer, magyarosított nevén Hunfalvy Pál és néhány társa ‒ az osztrák császár felhatalmazásával ‒ elkezdik hatalmi szóval terjeszteni a magyar oktatásban, hogy a magyar eredetmondák, geszták, csak délibábos hazugságok, mert igazából mi finnugorok vagyunk… Ehhez kapóra jött nekik egy vadonatúj műszó ‒ hiszen finnugor népről ezen a tájon addig nem hallott senki, tehát egyetlen regében, kósza mondában vagy történeti leíró munkában sem szerepel ‒ és ezt a kiagyalt népcsoportot, mint identitást elkezdték rávarrni a magyar népre.
Mindezt olyan sikeresen tették, hogy egy több cikluson át regnáló köztársasági elnökünk néhány éve kijelentette, hogy ő büszke finnugor...
De vajon Nyugat-Európában miért nem mond senki olyat, hogy én büszke indogermán vagyok? ‒ Egyszerűen azért, mert ott egy nyelvészeti gyűjtőnévből, nem kreáltak a történelmi feljegyzéseket felülíró új identitást.
Hiszen ha reálisan nézzük, teljesen logikátlan dolog egy 19. században kitalált műszó miatt, lehazugozni több-száz, sőt több-ezeréves regéket, hat- nyolcszáz éves gesztákat! És higgyék el nincs a világon még egy nép, amelyik ennyire logikátlan dologgal kérdőjelezné meg a múltját, alapozná meg az új identitásának meghatározó elemét...
Mára némileg visszavonulót fújt a tudományos élet finnugor ügyben, de egy átlag magyar tudatába már régen beleégett, hogy a hun, meg szkíta délibáb, csak a finnugor származás tudományos. ‒ Aminek mondjuk ki, akkor az 1848-as szabadságharc utáni időszakban az volt a szerepe, hogy egy új, módosított tudatú, hajlott hátú szolgai identitást adjon, egy addig a múltjára, az őseire büszke, szabad népnek. A kísérlet pedig láthatóan sikerült, hiszen az ország mára tele van kisebbségi komplexumos, frusztrált, hajlott hátú emberekkel, akiknek a múltja csak nyűg, de nincs jövője sem; Akik a semmiből a semmibe tartanak, s egyetlen vigaszuk ha leszólhatják azokat, akik még akarnak valamit az életben.
Így mára a feladat nem kevesebb, mint visszaadni a szolgának nevelt népnek a régi tartást, gerincet adó múltját, egy tisztább, hazugságoktól mentesebb, szebb jövő reményében...
Mert a kulcskérdés a történelemtudományban a magyarság szempontjából ma az, hogy vajon miért maradnánk finnugorok, amikor nem voltunk azok soha? ‒ Hiszen ez csak egy a nyelvészek által kreált műszó, amit az oktatás beleégetett a fejekbe mint kitalált identitást! ‒ De védeni mindenki csak azt tudja amije van, s ezért védi a mai napig egy csomó félrevezetett ember ezt a történelemtudomány szempontjából soha nem létezett, de mára mégiscsak életre keltett finnugor mentalitást, ami az identitásává vált…
Részlet A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ című könyvből a teljesség igénye nélkül…
További információ:
