MESE A LÁTÓ EMBERRÉ VÁLÁSRÓL
Minden ember életútja egy regény, a lélek anyagbazárt kalandjairól. Mindenki kivétel nélkül, azért vállalja ezt a kalandot, mert tanulni fejlődni akar, hogy jobb, több, erősebb lélekké váljon, mint leszületése előtt volt! Ezért minden lélek, mielőtt leszületik az anyagi világba, felvállalja a sorsát! Amit aztán élete folyamán néha áld, néha átkoz, és itt válik ketté az emberek előtt az ösvény!
Mert akinek a szíve tele van keserűséggel, sértettséggel, az mindent mocskosnak, rossznak, feleslegesnek, kilátástalannak lát! Csak azt nem látja, hogy a szívében lévő keserűség, a saját elcseszett élete miatti harag! A haragját mindenre és mindenkire kivetíti, mindenkit megátkoz, azért mert bemocskolta a szívét, és gőgjében nem veszi észre, hogy minden haragja, ennek az okozata, és önmaga ellen szól!
Mert egyetlen hiteles szemtanúja van az életünknek, a szívünkben élő lélek!
Ezért van az, hogy csak a TISZT-A szívű ember lát TISZT-ÁN, látja úgy a sorsát, ahogy van! Semmilyen más praktika nem segít, ha TISZT-ÁN látóvá akarsz válni! Ahhoz egyszerűen meg kell először felelni a TISZT-EDNEK!
Mert mindannyian látó, a dolgok lényegét érzékelő lényként érkezünk a földre. Aztán a környezetünk megtanít minket a megkülönböztetésre és az önzésre. Ez a tanítás a legtöbbünket nyivákoló kölyökké változtatja, akinek mindennél fontosabb a támogatás amit a környezetétől kap. Függővé válunk csak azért, mert nem a tiszta szív önállóságára, hanem az egotól való függésre nevelnek minket.
Ennek az egyenes következménye, hogy amikor az egó nem érzi a támogatást jön a rettegés. A félelem önzést, az önzés kétségeket, a kétségek, hibás cselekedeteket szülnek, és máris kész az ördögi kör, amiből a legtöbb átlagember képtelen kilépni! A legrosszabb amit ilyenkor tehet, hogy a sérelmeit ápolgatja és sajnálja a számára haszontalan emberekre, ügyekre vesztegetett idejét.
Pedig csak annyi történt, hogy egy szépreményű, tiszta szívű embert, az öt nevelők önző, az egó függőségét kereső, elkényeztetett kölyökké változtatták;
Van aki így is marad élete végéig…
Néhányan viszont felébrednek ebből az állapotból.
A szellem folyamatosan küldi a jeleket mindenkinek, de ezt csak néhányan veszik észre. Ezért az első dolog, az éberség. Az álmatag elme, el van veszve a saját nagyszerűségében, ezért azt hiszi, hogy aki-ami támogatja az akaratát, a vágyait az jó, ami nem az rossz.
Az éber elme viszont mindenhol lehetőséget lát! Megtisztítja a szívét, ami segít megerősíteni a szellemét, a lelkét, hogy elérje a halált megvető bátorságú békés harcos létállapotát. Ez az állapot éber, érzékeny, de nem sértődékeny, mert a rugalmasság adja a szilárdságát. Sugárzik mint a Nap, folyik mint a Víz, könnyű mint a Levegő, és állandó mégis változó mint a Föld. Ezek a tulajdonságok mind egyformán fontosak, mint ahogyan minden lény, és minden cselekedet egyformán fontos lesz, amikor elkezdesz látni…
Addig persze ez csak egy mese marad. Mese az erőről ami ott van benned, mégis mérhetetlenül messze...
Mindenélő
