LAÁR ANDRÁS - MI OKOZZA A SZENVEDÉST?
Rendkívül hatásos eszközeink vannak arra, hogy egyensúlyban tartsuk magunkat. Pontosabban: rendkívül hatásos eszközöket fejleszthetünk ki magunkban, ha gyakorlunk. Mert, ha nem irányítjuk a figyelmünket a külső világ villogó csodáiról a belső világunkra, soha nem fogjuk észrevenni azokat a csodákat, amelyek a legtermészetesebb módon bennünk laknak.
Ilyen természettől adott légzésünk a hangunk, amit a hangszálaink és a légzésünk révén tudunk kelteni. Amíg élünk, lélegzünk, végig velünk van a légzésünk, és nekünk nem is kell mást tennünk, mint hogy ráirányítjuk a figyelmünket. A legegyszerűbb dolog. És mégsem az, mert nem tanították meg nekünk, hogy a figyelmünket miképpen irányítsuk arra a dologra, amire csak szeretnénk. Magunktól egyáltalán nincsen indíttatások arra, hogy az amúgy unalmasnak gondolt légzésünket figyeljük. Mert minek? És itt lép be az indíték! Ha rátalálunk a helyes szemléletre, akkor szinte magától megszületik a felismerés, hogy igenis fontos, hogy miket gondolunk, mit akarok, és mit érzek, mert például, ha a szándékaimat megváltoztatom, akkor a tetteim is változni fognak, és úgy a sorsom is megváltozik. Ha érzéseimet, gondolataimat és szándékaimat harmonikussá alakítom, akkor ennek következményeként a világom is harmonikusabb lesz. És ez a felismerés erős indíttatáshoz szolgálhat ahhoz, hogy belefogjak egy légzésfigyelő meditáció gyakorlásába.
A Buddha azt mondta, amikor távozott a földi világból: "Minden múlandó, törekedjetek fáradhatatlanul."
Ha csak ezt az egy kijelentést mélyen megértjük, hogy mi mindenre vonatkozik az intelem, akkor egy csomó téveszménket el fogja oszlatni. Például az állandóságba vetett hitet, ami mondjuk a dolgokhoz való ragaszkodásunkban nyilvánul meg. Mert, ha ragaszkodunk valamihez, annak nyomában rögtön ott jár a szenvedés, amit a változások generálnak.
MERT MI OKOZZA TÖBBEK KÖZÖTT A SZENVEDÉST? "...elzárva lenni attól, amit szeretnénk, és összezárva lenni azzal, amit nem szeretnénk, ez a szenvedés, szerzetesek."
Itt a vágyakról és az ellenszenvekről van szó, amely két pólus nem magukban a dolgokban rejlik, hanem bennünk, a dolgok tapasztalójában. Hiszen egy dolog önmagában nem tartalmaz sem vágyat, sem ellenszenvet, mi bennünk alakul a vágy és az ellenszenv, amit az adott dologra rávetítünk. A minősítés belőlünk fakad, és igazából csakis ránk érvényes, és azt a dolgot, amit utálunk, más valaki találhatja vonzónak, de akár közömbösnek is, hiszen maguk a dolgok mentesek ezektől a tulajdonságoktól. Nézőponttól függően lehetnek akár egyszerre is ilyenek és olyanok. Miközben semmilyenek.
Bővebb információ:
