KÖZÖSSÉG - KASSAI LAJOS SZEMÉVEL
Van, amit szeretünk, és van, amit nem szeretünk. Hogy milyen irányba indulunk, azt istenigazából a lélek határozza meg, és én mindig nagyon nagy vonzalmat éreztem őseink történelme iránt. Megragadtak a tárgyak, a tárgyi kultúra…
Fel ötkor kelek. De nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert kirúg az ágy. Mert már menni akarok, az állatokat intézni, csinálni a munkám. Imádom a területet karbantartani, kaszálni, rendezni, vagy éppen az állatokkal foglalkozni. Aztán jön az edzés, gyakorlás, utána pedig az íjkészítő üzembe megyek...
Az oktatás és a bemutatók úgy születtek, hogy
megkeresett egy tanár barátom, hogy elhozná a Kassai-völgybe az
osztályát, és szeretné, ha a honfoglalás kori harci kultúráról
és életről történelemórát tartanék nekik.
Később
egyre többen kerestek meg, hogy el szeretnék tanulni a
lovasíjászatot. Egy idő után olyan sokan jöttek, hogy az
oktatást rendszerbe kellett foglalni, és iskola lett belőle...
Ebből látszik, hogy nem tudatos elhatározás volt, hogy iskolát, sportot, életmódot, mintákat alakítsak ki. Egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy olyan élethelyzetekbe kerültem, és olyan dolgokat csinálok, amiket nagyon szeretek. S miközben tettem a dolgom, megszülettek az íjak, a lovasíjászat, a bemutatók, és kialakult egy életmód, ami végül elkezdett mintául szolgálni...
Forrás további információ: