KARÁDY KATALIN - BÁNTALMAZÓ CSALÁDBÓL LETT SZTÁR, MAJD ÉLETMENTŐ AKI MINDENT ELVESZÍTETT
Karády Katalin neve szinte mindenkiben a sikert, a fényt, a csillogást idézi meg, pedig életében a nagybetűs sztárkorszak csak egy rövid epizódszerep volt. Amikor viszont valódi hőssé, az elnyomottak a bántalmazottak vitéz védelmezőjévé vált, nem voltak a közelben kamerák, ráadásul amíg élt, a való világban elkövetett hőstettekért, nem sok elismerést kapott...
Karády Katalin a 30-as évek végén robbant be a köztudatba, a Halálos tavasz főszereplőjeként, onnantól pedig igazi sztárkultusz övezte, ami együtt járt a legkülönfélébb róla szóló legendák megszületésével is. Bár a legtöbben búgó hangjáról és a Hamvadó cigarettavég című slágerről ismerik, de a háború előrehaladtával egyre inkább előtérbe került erőszakellenes éne, ami életének a legtragikusabb fejezetéhez vezetett, amikor a Gestapo hónapokon át kínozta őt.
Az 1930-as, 1940-es évek ünnepelt filmsztárja volt Karády Katalin, aki megjelenésével, búgó hangjával és titokzatosságával, valamint "menedzsere", az újságíró Egyed Zoltán hathatós segítségével megteremtette az itthon addig ismeretlen sztárkultuszt. Valóságos szexszimbólum lett belőle, megbűvölte a férfiakat, a nők pedig olyanná szerettek volna válni, mint ő: a fodrásznál Karády frizurájához hasonlót kértek, és igyekeztek hozzá hasonlóan öltözködni.
Első filmjével, a Halálos tavasszal azonnal berobbant 1939 decemberében. Zilahy Lajos 1922-ben megjelent regényét Kalmár László rendezte, és pár nappal karácsony előtt vetítették először. A film hatalmas visszhangot kapott, Szlovákiában betiltották, Párizsban ünnepelték, Olaszországban is nagy érdeklődést váltott ki. A magyar parlamentben is téma volt. A filmben a korszak másik nagy színésze, Jávor Pál játszotta a férfi főszerepet, és az ő megrázó öngyilkosságával kezdődik. A szeretője, (Ralben Edit), vagyis Karády Katalin miatt dobta el magától az életet. Emlékezetes jelenet, amikor Jávor zongorázik, Karády pedig azt énekli, miközben megszabadul ruhadarabjaitól: "az lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte."
Karády Katalin és Jávor Pál (Fotó: Wikimedia Commons)
Karády a végzet asszonya lett, a további szerepeiben is elsősorban csábítóként tűnik fel. Az 1941-es Egy tál lencse volt kivétel, ennek a filmnek is volt egy betétdala, a Gyűlölöm a vadvirágos rétet, ami példátlanul nagy siker futott be évekkel, de évtizedekkel később is. Ebben is Jávorral együtt szerepelnek, együtt is énekelnek, ekkor készült emblematikus fotójuk a zongoránál.
Karády népszerűsége évről évre nőtt, megjelenését hisztérikus lelkesedés követte, megrohanták az emberek a pénztárakat, ha moziba vagy színházba ment, olykor a rendőrségnek kellett közbelépnie a rend védelmében. Miután autót vásárolt, a rajongói letörték a tükröt róla, mert szerettek volna valamilyen tárgyi emléket, ezért a művésznő csak taxival tudott járni. Országszerte rajongói klubok alakultak, 136 városban működött a Karády Katalint Kedvelők Klubja. Csak Kolozsváron hatezer tagja volt. Karády egy dívához méltón folyamatosan küldte szét az autogramokkal ellátott fényképeket a szimpatizánsainak. Nemcsak a férfiak, a nők körében is hódított frizurájával, öltözködésével.
A színészi teljesítménye állandó vita tárgya volt legnagyobb sikerei idején is. Ha voltak is hiányosságai, a legsikeresebb éve az 1942-es volt, amikor hét film (Szíriusz, Halálos csók, Csalódás, Alkalom, Külvárosi őrszoba, Egy szív megáll, Ópiumkeringő) főszerepét játszotta el egymás után, és mind sikeres volt a mozikban. 1943-ban is volt négy nagy filmje, eközben külföldi ajánlatokkal ostromolták, sok pénzt kereshetett volna, de nemet mondott.
1944-ben a Gazdátlan asszonyt a letartóztatása miatt már nem fejezhette be.
Az Egyed-féle sajtókampány és a kialakult sztárkultusz miatt hamar elterjedtek a színésznőről szóló legendák. Többek között az, hogy férfifaló volt, még Churchill-lel is hírbe hozták, holott nem találkoztak soha. Karády már fiatalon hozzáment egy tisztviselőhöz, később pedig a magyar katonai hírszerzés és elhárítás parancsnokával, Ujszászy Istvánnal alkottak egy párt. Karády szárnyalását a II. világháború és az ostrom állította meg, németellenessége, zsidó barátai és alkalmazottai miatt egyre kevésbé kapott munkát, majd a német megszállást követően, 1944. április 18-án őrizetbe vette a Gestapo.
Kőbányáról a Bartókra
Karády Kőbányán született, egy meglehetősen szegény család hetedik gyermekeként. Fiatal évei egyáltalán nem voltak boldogok, az apja rendszeresen szíjjal verte az egész családot. A Százados úti lakótelepről a Magyar Országos Gyermekvédő Liga gyermekmentő és külföldi üdültetési akciójával kijutott Nyugatra, Svájcban és Hollandiában tanult egy ideig, ám hazatérte után a nyelveken beszélő, művelt, mindig tisztaságra vágyó lány már nem tudott visszailleszkedni a környezetébe, ahol bántalmazó apja várta.
(...) az apai terror vasfegyelme alatt nyögött és szenvedett a ház. Apám despota volt, aki akaratát, ha másképp nem ment, ököllel rákényszerítette a családjára. Ha egyikünk rossz fát tett a tűzre, mind a heten lakoltunk. (...) Mindig szíjjal ütött és haragja az ütések nyomán nem párolgott el, nem is enyhült. Dühe egyre fokozódott; szinte mámorosan tudta verni gyermekeit. Így éltünk Kőbányán a szigorú családi törvények bilincsei között; folyton rettegve és reszketve a sok »tilos« és »nem szabad« miatt...
– olvasható Csiffáry Gabriella Szétrajzás – Híres magyar emigránsok kézikönyve című művében. Apja halála után az anyagi biztonság miatt hozzáment egy nála 13 évvel idősebb tisztviselőhöz, akivel egy Bartók Béla úti kétszobás lakásban éltek, de három év után, 1933-ban a férfi javaslatára elváltak egymástól. Sok volt számára Karády túlköltekezése, akihez egyébként a háziasszony szerep sem passzolt.
Több lakása is volt
Karády mindig is színésznő szeretett volna lenni, és a 30-as évek végén szánta rá magát, hogy színjátszást tanuljon, miközben esténként mulatókban szórakoztatta a közönséget. Egy ilyen mulatós éjszakán figyelt fel rá Egyed Zoltán színikritikus, akit annyira levett a lábáról, hogy a férfi elhatározta: színésznőt csinál belőle. Ezután költözött a Nyáry Pál utca 9. első emeletére, ám az épület lakói valójában csak akkor jöttek rá, kivel élnek egy házban, amikor 1944-ben, egy légitámadás idején mindenkinek le kellett mennie a légópincébe.
Pályája csúcsán Karádynak több lakása is volt, ez tette lehetővé számára, hogy a háború alatt zsidókat bújtasson.
Így a Művész út 6. alatt álló villa (ezt vőlegényétől, Ujszászy Istvántól kapta), a Lepke utca 26. és a Bástya utca 12. alatti lakás is az övé volt, amelyekben a vészkorszak idején bújtatta a rászorulókat és a barátait, köztük a dalszövegíró G. Dénes Györgyöt, akit kérésére Ujszászy a munkaszolgálatból hozatott vissza.
Hónapokig kínozta a Gestapo
Németellenessége, baloldali és zsidó barátai miatt – meg persze Ujszászyval való kapcsolata okán is – a német megszállás után folyamatosan figyelte a Gestapo. Zsidó származású magántitkára miatt feljelentették, komoly pénzbírságot kellett fizetnie, munkát pedig egyre kevesebbet kapott. A németek sürgették Ujszászy eltávolítását, de a magyar vezetés ezt vonakodott teljesíteni. A vezérőrnagy és Karády is érezte a veszélyt, ezért 1944. április 17-én
titokban, az éjszaka közepén, az akkor még alig lakott Felső Zöldmáli út 29.-be költöztek. Hiába, néhány óra után a Gestapo autója parkolt le a kapu előtt – mindkettőjüket letartóztatták.
Karádyt három hónapon át kínozták a hírhedt svábhegyi szállodák egyikében, a Hotel Mirabelben, ahová minden reggel felvitték a Gyorskocsi utcából.
Vallattak, fölvittek a Svábhegyre, agyba-főbe vertek, a fogaimat kiverték. Nagyon sokat szenvedtem. Minden reggel ez volt a reggeli. Fölvittek a Svábhegyre kínozni. Hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, csak segítettem néhány embernek – mesélte Sándor Pál 1979-es interjújában a színésznő. A Gestapo több egykori svábhegyi szálloda mellett a Mirabel pincéjében és valamikori fáskamrájában alakította ki a kínzókamráit. A színésznőt többek között azért is bántalmazták, mert vőlegénye Horthy segítője volt a kiugrási kísérlet során, emellett pedig kémnek gondolták a színésznőt – amit az éppen moziba kerülő Machita című filmjével próbáltak bizonyítani. Három hónap után engedték el, budai otthonát kifosztották, vőlegényéről semmit nem tudott, mindebbe pedig belerokkant.
Az ostrom idején többek között egy Galamb utcai lakásban bujkált, és továbbra is segített azoknak, akiknek szükségük volt rá. Amikor meglátta, hogy a nyilasok az általuk fogva tartott zsidó gyerekeket a Duna partjára vezénylik, ékszerekkel fizetett nekik, csak hogy megmentse az üldözötteket, akiket egészen a Vörös Hadsereg bevonulásáig bújtatott. 2004-ben ezért posztumusz megkapta a Világ Igaza kitüntetést. A háború után a szocialista vezetés már nem foglalkoztatta, ezért disszidált az országból, előbb Ausztriában és Svájcban, majd Brazíliában telepedett le, innen ment át 13 év után New Yorkba, ahol élete végéig egy kalapszalonban dolgozott.
A 80-as években újra éledt a Karády-kultusz, ekkoriban Magyarországon, 90 ezren látták a felújított Halálos tavaszt, és 400 ezer bakelitlemezt adtak el, amin énekel. Ennek bevételét a színészotthonnak ajánlotta fel. 1980-ban, hetvenedik születésnapján szerették volna hazahívni, de egy kalapot küldött önmaga helyett. Távolmaradásában az is közrejátszott, hogy tartott a repüléstől, és attól is, milyen hatást váltana ki itthon.
Eközben magyarságát őrizte, fenyőfáját magyar szaloncukorral díszítette, amit egy fiatal nyíregyházi rajongójától kapott, akit lenyűgöztek az alakításai. 1989-ben megjelent róla Király Jenő könyve, azt örömmel olvasta. Elsősorban azért, mert szeretettel volt átitatva. Vitray Tamás a névnapjához közel hívta fel New York-i lakásában, a Teleferében nyilatkozott utoljára, az MTV emblematikus műsorvezetőjének szerenádot is adott. Karády ekkor is megemlítette a hazatérését, de erre az útra nem került sor, csak a teste tért vissza szülőföldjére. A Bazilikában ravatalozták fel, itt tízezrek vettek tőle búcsút, majd a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Források:
https://telex.hu/eszkombajn/2025/02/08/karady-katalin-halala-evfordulo-elete-dalai