HA ISTENNEK HÍVŐKRE LETT VOLNA SZÜKSÉGE, NEM TEREMTI MEG A VILÁGOT…
IS-TEN ha létezik, egy tökéletes szellemi lény! Minek kéne neki vakhit? Hiszen tapasztalatot gyűjteni az anyagi lét nehézségeiről nem elméleti, hanem szín tiszta gyakorlati kérdés, hitre pedig ott van szükség ahol nincs tapasztalat...
Hiszen ha IS-TEN teremtett mindent, akkor Ő maga az élő VILÁG-EGY-ETEM! Beleértve a legutolsó molekulát is, egy ÉLŐ REND-SZER, ami az ősrobbanás, teremtés, megkezdése óta nem tesz mást, csak az egyre nagyobb tökéletességre törekszik.
Ez az evolúció a gyakorlatban!
Ha te letérsz az útról, és nem a tökéletességre törekszel, rövid időn belül azt fogod érezni, hogy az életednek semmi értelme, ezáltal gyakorlati tapasztalatod lesz arról, hogy a létezésed értelmetlen!
De nem a létezés hibája ha valaki nem érti őt, mert ami miatt itt vagyunk, az a fejlődés! Ha néha elakadunk, az sem baj! Olyankor addig ismételgetjük a hibát ami miatt nem tudunk tovább menni, amíg meg nem értjük, hogy nem az miatt vagyunk itt hogy folyton ugyanazt a hibát kövessük el!
Hiszen a fejlődés része, hogy folyton keressük az utat, amin tovább mehetnénk! Ha választhatsz olyan úton menj aminek szíve van! Mert a szívvel teli úton megerősödsz, a szívtől távoli út viszont szerencsétlen nyafogó, hisztis állandóan panaszkodó idiótává változtat át, akinek semmi sem jó, de fogalma sincs róla hogy ez azért van mert egyszerűen rossz úton jár...
Mert ha IS-TEN-NEK csak hívőkre lett volna szüksége, nem teremti meg a világot, hogy benne minden átélt bánat, nehézség és öröm, élő, vérrel és verejtékkel átitatott tapasztalattá váljon, aminek a végén csak egy jó mondat van:
Uram, köszönöm a leckét, most már értem miért volt minderre szükség...
Juhász Zsolt
