HA AZ ÉLET MINT FOLYAMAT NEM CÉLTUDATOS ÉS INTELLIGENS, AKKOR SEMMI NEM AZ
A mai kor tudománya az emberiség történetének csúcstermékekként tekint önmagára. Büszkén vallja, hogy még soha nem volt ilyen átfogó tudásunk, ennyi információnk önmagunkról és a környezetünkről, mint manapság. Ugyanakkor minden idők legfejlettebb szervezetének, a mai napig nincs elfogadott definíciója legfontosabb közös ügyünkre, az életre!
Van ebben valami egészen szürreális, hogy rálátásunk van sejtszinttől a földi ökoszisztéma körforgásáig mindenre, mégsem tudunk megegyezni abban, hogy mi az amit megtapasztalunk, átélünk. Ez abból fakadhat, hogy az életet mint élményt, sokféleképpen lehet megélni, és az élményt definiálni. Hiszen a különböző élmény más tapasztalást, ez más minőséget és vele tudatállapotot eredményez.
Az élmény különbözősége, pedig elsősorban abban rejlik, hogy milyen módon kapcsolódunk az élet fonalához.
Például aki a materialista gondolkodásmód szerint kapcsolódik a világhoz, az nem képes az életre, mint rendszerre nézni. Hiszen a materializmus lényege, hogy a világ önmagából véletlenül jött létre. Ami véletlen, abban pedig felesleges rendszert keresni. Ez a gondolkodásmód hatalmaz fel minket arra, hogy úgy viselkedjünk mint az orráig nem látó piti bűnöző. Aki szándékosan kiiktatja a hosszútávú, céltudatos, ok-okozatokat átlátó, nagystílű felelős gondolkodást az életéből!
Az életet irányító erő ugyanakkor nyilvánvalóan intelligens és felelősen cselekszik! Nem a véletlenek, hanem a folyamatosan fejlődő túlélési mintákból álló céltudatos alkalmazkodási képesség vezérli. Tehát ha az élet mint folyamat nem céltudatos és intelligens, akkor semmi nem az...
Az oktatás felelőssége ebben az, hogy azt sem tudjuk, hogy kapcsolódunk, - azt meg főleg nem hogy mihez! Pedig az élethez lehet intelligensen és nagystílűen, vagy korlátozott piti bűnözőként is kapcsolódni, mindezt pedig a tanult minták határozzák meg! Ez sima ok- okozat. Mint ahogy az is, hogy az oktatás is egy mintát közvetít!
Azzal hogy az életnek mai napig nincs a modern tudomány által egységesen elfogadott definíciója, inkább összezavarják a követőiket, hiszen ahhoz hogy valamit megértsünk nem árt tudni mi az!
A legkézenfekvőbb kérdés amit feltehetünk az, hogy mi a különbség az élő és az élettelen anyag között?
Az élő és az élettelen anyag között a legszembetűnőbb különbség, a problémák halmaza, amit az élőlénynek meg kell oldania, az élettelen anyag problémamentes létéhez képest!
TEHÁT AZ ÉLET, PROBLÉMAMEGOLDÓ KÉSZSÉG!
Ami él, céltudatosan cselekszik, tesz dolgokat a léte fenntartásáért. Táplálkozik, szaporodik, fejlődik.
Mindeközben a legfontosabb megfelelés, hogy csak akkor lehet hosszútávon sikeres, ha egyensúlyt teremt. Ha belesimul a természetes közegének egyensúlyába, és önmagában is törekszik az egyensúly állapot elérésére. Tehát kerüli a mértéktelenséget és az erőforrások túlzott pazarlását.
Tehát az élet egy problémahalmaz, az életet működtető erő, pedig az intelligencia, vagyis a problémamegoldó készség! Persze az élethez tartozik, hogy jó néhány élőlény, külső segítséget kap a problémái megoldásához, de ez a lényegen nem változtat. Csak arra mutat rá, hogy az életről gondoskodni kell valakinek, vagy valaminek, tehát az életben nagyon fontosak a kapcsolatok, a társulások! Ugyanakkor minél nagyobb egy élőlénynek a problémamegoldó készsége, annál önállóbb, annál életképesebb!
Így az élet tulajdonképpen egy lehetőség! Hogy megéld és használd a veled született problémamegoldó készséget...
Évmilliárdok óta ez az evolúció lényege.
Nagyon fontos hogy tudatosítsuk, az élet egy olyan rendszer, ami azért hoz elénk problémákat, hogy mi a megoldásokon keresztül fejlődjünk! Ugyanakkor a mi kis helyi problémáink eltörpülnek a globális problémákhoz képest, amiket valakinek meg kellett oldani, hogy az élet virága szárba szökkenjen.
Az ebből következő jól feltett kérdés viszont az, hogyha ezek célirányos dolgok, akkor vajon Ki, vagy Mi akar fejlődni az élet nevű rendszeren keresztül?
Részlet A készülő Egyesített Útikönyv az élet nevű túrához könyvből...
