GRANDPIERRE ATTILA - ATTILA ÉS A HUNOK
Atilla és a Hunok szerepe az emberiség történelmében a modern kultúra talán legnagyobb fehér foltja. A józanul gondolkodó történészek előtt mára világossá vált, hogy a magyar köztudatból szándékosan kirekesztették történelmi valóságot, a magyar történelem eredeti összefüggésrendszerét.
Atilla és a Hunok, ugyanakkor nem csak a magyar történelem kulcsszereplői, hiszen korukban hatottak szinte az egész akkori világra. Így szerepük jelentős egy olyan mai alapkérdéseiben is, ami így szól: Hogyan találhatják meg az őstörténelmüktől megfosztott eurázsiai népek eredeti önazonosságukat? Létezik-e a lezüllesztő történelmi erőkön kívül felemelő történelmi erő is? Hogyan lehet a felemelő történelmi erőket bekapcsolni életünkbe?
A szkíta kor vallása a Nap-vallás volt, ennek a vallásnak a mágusok és mágusnők voltak a papjai, papnői. Az ősi szkíta eredetmonda alapján megállapítható, hogy kardjuk meteorvasból készült, ez valóban keményebb, hibátlanabb volt, mint a szokásos vaskard. Atilla csodálatos kardja is ilyen lehetett. A mítosz szerint az égből három csodás dolgot kaptak a szkíták: az aranyekét, az arany harci fejszét és az arany ivócsészét. Ez utóbbi mindig a legkisebb fiúé volt, ez is egybevág a mi népmeséinkkel. Mint ahogy az ekeégetés ősi hagyománya is.
A szkíta vallásban létezett női főistenség is: a Természetanya, ez szinte a legfontosabb volt, az ősi magyar Boldogasszony megfelelője. Kár, hogy a kereszténységben nincs a legfőbb istenségben: a Szentháromságban női principium, hiszen Máriát még a katolikus vallás szerint is csak tisztelni lehet, a protestánsoknál még azt sem. A magyarok azért fogadták be hitükbe igen hamar Máriát, mert azonosították az ősi szkíta Boldogasszonnyal. A fehér hun utód indiai rádzsputoknál is az egyik fő istenség az anyaistennő, azaz a Mátádzsí, minden faluban van szobra, legtöbbször még a falu határában is, hogy védje az odalátogatót minden bajtól. Az ázsiai nyelvekben, így a szanszkrítban is, nőneműek a folyók nevei, mivel a folyók az Istenanya mellett szolgáló félistennők megtestesítői (pl. a Ganga Gangesz, vagy a Jamuná). A szkíták társadalma minden valószínűség szerint matriarhális volt. Jellemző még a vallásukra az ősök tisztelete, ők is tudták, hogy a lélek halhatatlan, s az ősök lelke már a csillagvilágban van, tehát az élők az ő tiszteletükön keresztül tartják a kapcsolatot ezzel a csillagvilággal, azaz a Világegyetemmel.
A mágusok nemcsak a vallás, hanem a tudomány művelői voltak, különösen a csillagászat és a matematika területén. A káldeusok például a babilóniai mágusok utódai, így érthető, hogy a máig meglévő káld kereszténység miért őriz ősi vonásokat (sajnos az amerikaiak iraki beavatkozása miatt éppen ennek az ősi vallásnak a hívei menekültek el tömegesen Irakból).
Az ősi szkíta vallásnál a zene szerepe is meghatározó. A zene a lélek és a lélekkel összefüggő érzésvilág kifejeződése, azaz a kozmikus érzésvilág. A zene teremti meg a test és lélek összhangját. A szkítáknál megvolt még az ősi, egységes világlátás, a harmónia a természettel. Ezt a harmóniát bontotta meg az úgynevezett felvilágosodás, azóta boldogtalan az emberiség. A szkíták vallása valójában egy ősvallás volt, amelynek lényegéből és szimbólikájából sok mindent átvettek a későbbi vallások, pl. a Napimádást, a tűzkultuszt.
A mágusok valójában a szkíta papok, a folytonosság letéteményesei. Atilla idejében még ismert volt a mágikus világkép. Egyetlen nép van, amelyet királyi jelzővel illettek, s ezek a szkíták.
Valóban: szanszkrít nyelven a szakaraulok, ami szó szerint királyi szkítát jelent, s ez a nagy jüecsik egyik törzse volt. A nagy jüecsikből lettek a hatalmas birodalmat létrehozó kusánok, akik 250 évig uralták Észak-Indiát is. Mai leszármazottaik a rádzsputokon kívül a Gudzserát tartományban élő királyi pásztorok, azaz a gudzsárok. S ennél a résznél minden elismerésem a szerzők egyik nyelvi leleményének: a szkíta pásztorokat találóan gulyásoknak nevezik.
A mágik, azaz a méd mágusok népükkel, a párszikkal (perzsákkal) együtt menekültek a Kr.u. 10-ik században, amikor Perzsiát is megtámadta a muzulmán invázió. Belőlük lettek feltehetően a ma, a tibeti határ közelében élő magar bráhminok, akikről a Duna TV is készített filmet. Sajnos eredeti nyelvüket elvesztették, de például kopjafás temetőik vannak, egyik városuk Buda nevű és nemrégen még kígyóimádók voltak ez szintén jellemző volt a szkítákra a sárkány tiszteletével együtt. Barlangokban találtak a régészek a magar bráhminok földjén olyan agyagedényeket, melyekből a szent kígyókat tejjel itatták, ugyanis a kígyók kiváló időjárás jelzők voltak, előre megérezték a monszunt, s viselkedésük segítséget jelentett a földművelés különböző tevékenységeinek megtervezésénél: vetésnél, aratásnál...
További információ: