AZ ELEKTROMOSSÁG ISMERETE JÓVAL KORÁBBI MINT HITTÜK - TÖBB MINT KÉTEZER ÉVES AKKUMULÁTORT TALÁLTAK
A mai emberek legnagyobb része abban a tévhitben ringatja magát, hogy jól ismerjük az emberiség múltját, történetét. A valóság viszont az, hogy nagyon erősen hinni akarunk abban, hogy szinte mindent tudunk a múltunkról! Manapság viszont egyre többször kiderül, hogy amiről azt hittük történelmi tény, az csak egy hibás következtetés volt arról amiben hinni akartunk. Így válik aztán egy sor tévedés iskolai tananyaggá...
Az emberiség lineáris fejlődéselméletébe belesimulva, az elektromosság felfedezéséről és használatáról is tanítanak egy szép, kerek történetet. Amit egyre több előkerült lelet cáfol!
Mit tesz ilyenkor egy jól nevelt fősodratú tudós? Félrenéz, úgy csinál minha nem látna, hallana! Vagy azt mondja: ez nem is az, ez csak képzelgés...
1936-ban Bagdad közelében (amely egykor Irán hatalmas Pártus Birodalmának része volt, nagyjából i. e. 250-től i. sz. 250-ig) egy vasútvonal építése közben a munkások egy ősi akkumulátornak tűnő dologra bukkantak, amely a Pártus Akkumulátor néven híresült el.
Az edényt a Bagdad melletti Khujut Rabuban találták, a becslések szerint körülbelül 2000 éves, és egy ecetes oldattal töltött agyagedényből áll, amelyben egy rézhengerbe zárt vasrúd található. Figyelemre méltó, hogy ez a konfiguráció körülbelül 1,1-2,0 voltos elektromos áramot termel.
1938-ban Wilhelm Konig német régész adta meg az edény első leírását, rámutatva, hogy az elektromos akkumulátorra hasonlít. Willard F. M. Gray amerikai tudós később lemásolta az eszközt, és megerősítette elektrokémiai képességeit, amikor olyan elektrolittel töltötték meg, mint a szőlőlé.
A tudósok továbbra is vitatkoznak ezen üvegek valódi funkciójáról. Míg egyesek az elemként való használatuk mellett érvelnek, mások szkeptikusak, ami kérdéseket vet fel eredetükkel és rendeltetésükkel kapcsolatban. Ha azonban elemek voltak, akkor ki készítette őket, és mire használták őket?
Sajnos, az iráni irodalmi forrásoknak és könyvtáraknak az arabok által az iráni területek Kr. u. 7. századi megszállása során történő megsemmisítése miatt nem maradtak fenn írásos feljegyzések az edények pontos funkciójáról.
Tehát a korsó pontos funkciójáról nincs írásos feljegyzés, de mivel a dolgok szinte mindig azok aminek látszanak, ez a tárgy pedig egy működő akkumulátor, így miért ne lenne az ami! A tudósok úgy vélik, hogy az elemeket (ha ez a helyes funkciójuk) tárgyak galvanizálásához használták, például egy fém (arany) rétegének egy másik fém (ezüst) felületére történő felhordásához, amely módszert Iránban még ma is gyakorolják.
A felfedezés kétségbe vonja az elfogadott elméleteket, mivel arra utal, hogy az akkumulátor ötlete már jóval a híres tudós, Alessandro Volta találmánya előtt is létezhetett.
Hogy felidézzünk néhány meghatározó pillanatot az elektromosság és a villamos energia fejlődésében, az első ilyen pillanat kétségtelenül az volt, amikor az ókori egyiptomiak (i. e. 2750) először jegyeztek fel elektromosságot elektromos halak formájában.
Az ókori egyiptomiak az elektromos harcsákat a "Nílus mennydörgőinek" nevezték. Ez közel évezredes csodálkozást és intrikát váltott ki, beleértve olyan durva kísérletek elvégzését és dokumentálását, mint például a halak vasrúddal való megérintése az áramütés kiváltása érdekében.
A milétosi Thalész Kr. e. 500-ban felfedezte, hogy könnyű anyagok, például szőr vagy toll borostyánhoz dörzsölésével statikus elektromosságot lehet előidézni. William Gilbert Kr. u. 1600-ban tett komoly felfedezéséig a statikus elektromosságot illetően ez a statikus hatás közel 2000 évig ismeretlen volt.
Ha az ilyen edények valóban "elemek" voltak a mai értelemben vett "akkumulátorok", akkor Alessandro Volta gróf találmánya, a modern akkumulátor feltalálása 1600 évvel vagy még többel is megelőzhető.
forrás:
https://promotions.hu/orszagos/szines/2024/03/14/elem-ketezer-eves-partus-birodalom