EGYIPTOMI ISTEN NEVEK MAGYARUL?

"Véletlennek nevezzük azokat a jelenségeket, melyek tudatlanságunk, hiányos ismereteink, vagy a szükséges információk elégtelensége miatt előre nem láthatók.

Ez alapján 'elvileg véletlen' nem létezik."

...Egyelőre nem tudjuk az okát annak, hogy hogyan lehetséges az, hogy jó-néhány egyiptomi isten neve a magyar nyelvben a mai napig tisztán érthetően, az egyiptomi jelentésével, szerepével megegyező helyen, ma is használt szavainkban, neveinkben szerepel.

Egyik példa erre a: Jó reggelt. Amit akkor mondunk, ha új nap kezdődik. S ami, ha puhítunk a középső mássalhangzón, így hangzik: Jó Re kelt. Ami így, egy tipikus jelentésvesztéssel járó torzulás. Mert Re vagy Rá ahogy a tájszólással beszélő emberek ma is mondják, az egyiptomi napisten neve. A magyar emberek pedig, évezredek óta így köszöntik a napfelkeltét, hogy kijelentik: Jó Re kelt.

Ha ezt csak véletlennek gondolnánk, akkor nézzük meg a következőt:

Széth. Ő az egó, a szétválasztás, a kettősség egyiptomi istene. A napfelkeltére azt mondjuk: jó Re-kel. Széth, pedig, SZÉT-VÁLASZT. A magyarban pedig a mai napig szó szerint ezt teszi. Egyre több véletlen!

A következő egyiptomi, akit a mai napig megőriztek a magyar emberek: Tóth. Így hosszú ó-val, ahogyan magyarul mondjuk. A nyugati feljegyzésekben csak azért Toth, mert ők nem különböztetik meg a hosszú és a rövid magánhangzókat. Tehát itt van Tóth, aki tud – és ezért a bölcsesség istene.

Mi pedig nem elég, hogy személynévként megőriztük a mai napig, de arra, ha valaki okoskodik, bölcselkedik, a mai napig azt mondjuk, hogy: tótoskodik.

Valószínű, hogy azokra a szláv nyelvű népekre, akikre csúfnévként ragasztották azt hogy tótok, szintén sokat okoskodhattak, tótoskodhattak a környezetükben élőkkel. Hiszen mindenki tudja, hogy a tót a magyaroktól kapott ragadványnév, csipkelődő csúfnév. Nem is tudom, miért ragaszthatták ezt a csúfnevet az egyszerű és szerény szlovák emberekre? Talán azért, mert túl régóta tart már a két nép közötti csipkelődés!?

Végül, de nem utolsó sorban, itt vannak számneveink és az ősi egyiptomi számírás kapcsolata. Ha csak ennyi lenne a közös szál, már az is izgalommal és lelkesedéssel töltené el bármelyik egészségesen működő nép tudományos életét! De úgy látszik, mi valamiért kivételek vagyunk. Számneveink és az egyiptomi számírás kapcsolatával egyébként szintén részletesen foglalkozik Varga Csaba, A Kőkor élő nyelve című könyvében. Mi most csak a legnyilvánvalóbb összefüggéseket mutatjuk be Varga Csaba elméletéből, amik a következők:

Az egyiptomi számírás, szembetűnően olyan, mintha készítőik megalkotásuk közben magyarul gondolkodtak volna. Hogy miért? Mert az egyiptomi számírás szó szerint, olyan huzavona. Szóval jelek húzása, vonása, ami érdekes módon magyarul kristálytisztán érthető a mai napig.

Hogy megértsük, nézzünk meg néhány egyiptomi számjelet leírva! Hogy a legelején kezdjük, egy odabiggyesztett pont, az egyet jelent – egészen kilencig. Azaz kilenc pont, az a kilences számot takarja. De számunkra, a tízes értéktől válnak igazán érdekessé az összefüggések.

Tíz: Amiről rovásírásunkból is tudjuk, hogy egy sarokpont, hiszen olyan mint a rovás s (s). A tízes számrendszerben pedig itt fordulnak át a számok. Ráadásul a jel három pont összekötéséből jön létre, aminek a számokkal való kapcsolata, a későbbiekben szintén magyarul válik érthetővé.

Húsz: Na, itt már elkezdődik a huzavona. Hiszen a húsz, az olyan, mint a húz. Ezért a tíz fölé húzott vonal jelképezi az újabb fordulót. A húsznak a kettőhöz pedig valóban semmi köze. Akkor miért nevezzük húsznak? Húsz és két, kettő – összefüggés, közös hang zéró. Viszont elég ránézni a jelre és húz, húsz, máris érthető.

Harminc: A harminc. Az háromszor tíz, háromszor fordul át, a háromszögre hajazó, harsanó, azaz kiemelkedő sarokpont. De érdekes módon itt jön egy újabb fordulópont!

Negyven: Pont itt, ahol vége a harsanó, hármasságnak, ismét elkezdődik a huzavona. A negyven már következik a négyből. De ha megnézzük a hangalakot és a jelet – láthatjuk, hogy csak akkor nem véletlen az új alak, ha a helyes kiejtés ez: négy-von. Hiszen a négy pont mögé odakerült egy vonás. Ezzel jelezve, hogy ez nem négy, hanem négy-von. S ha azt gondolnánk, hogy mindez csak szerencsés együttállás, akkor menjünk tovább, mert vár ránk a döbbenet!

Ötven: Le kell írnom a helyes kiejtést, vagy kitalálják: öt-von. Pedig nem magyar, hanem ősi egyiptomi számnevet látunk leírva.

Hatvan: Van szükség további magyarázatokra? Vagy most már egyértelmű? Hat-von.

Hetven: Mi következhetne más? Hét-von.

Nyolcvan: Tök véletlenül, nyolc-von.

Kilencven: Ami most már természetesen, kilenc-von.

Azt hiszem, természetes, hogy a magyar nyelvben lévő hangzásharmonizáció az évezredek alatt átformálta az eredeti jelentést. De az összefüggést szógyökeink megőrizték, így mai szemmel is több mint bámulatos, alátámasztva az érdekes, IS-TEN neveknél is tapasztalt hasonlóságokat!

Átléphetünk a dolgokon a döbbenetes együttállásokat figyelmen kívül hagyva, – ahogy a tudóstársadalom nagy része a mai napig teszi, néha már, már megható ahogyan ragaszkodnak ahhoz, hogy őseink kulturálatlan barbárok voltak, – de "Véletlennek nevezzük azokat a jelenségeket, melyek tudatlanságunk, hiányos ismereteink, vagy a szükséges információk elégtelensége miatt előre nem láthatók.

Ez alapján 'elvileg véletlen' nem létezik…

Juhász Zsolt