EGY LÁTÓ EMBER AZ EMBERISÉG ÉBREDÉSÉNEK ÚTJÁRÓL

 A mai ember viszonya, kicsit sarkítva olyan a világhoz, mintha valaki úgy akarna nyerni a jégtánc világbajnokságon, hogy odamegy, és lángszóróval felolvasztja a jeget. Ugye ott valami gyönyörű és magasztos dologra készülnek, és akkor jön az egyik induló és megsemmisíti a játékteret.

 Ennek a hozzáállásnak az első vonalát, az emberiség vezető tudományos rétege képviseli, akik abban a hihetetlenül nagy tévedésben ringatják magukat, hogy csak egyfajta ÉRTELEM létezik. Ahogyan az ember az öt érzékszervével, és az ehhez kapcsolódó belső párbeszédével rendszerezi a világot. Pedig az ember amikor amikor ezt a módszert használja, akkor csak az energetikai folyamatok végeredményét, éppen aktuális okozatát látja és ezt hívja úgy, hogy valóság! Ráadásul a valóság ebből a nézőpontból, végzetesen megváltoztathatatlannak tűnik.

 Volt nem is olyan régen az emberiség történetében egy olyan időszak, amikor az átlagemberek annyira hevesen védték a világlátásuk megkövültségét, hogy megkínozták és megölték azokat, akik nem voltak hajlandóak elfogadni a dogmatikus, megkövült világképüket. Ez a keresztény inkvizíció ideje volt.A Táltosok, Sámánok, Tudó emberek abban az időben szakítottak az átlagemberek világával, hiszen nem szívesen látott vendégként, sőt ellenségként kezelték őket.

 Mára annyit javult a helyzet, hogy egy átlagember számára egy Sámán, Táltos, Tudó ember, simán csak egy őrült...

 Egy Tudó ember számára az átlagember, viszont a jóindulatú szobra a beletörődésnek és a meghátrálásnak – az önmaga megismerésére indított csatában!

 Az átlagemberek nagy részének ugyanis az a legalapvetőbb rögeszméje, hogy képtelen elfogadni azt, hogy nem másokat kell megismerni, megváltoztatni, átalakítani, hanem önmagát! Ez az egyetlen út hogy kapcsolódj egy magasztos, fennkölt lényhez, akit nem kívül, másokban kell keresned, hanem önmagadban, önmagadból kell megalkotnod...

 Mindenélő