BAKTAY ERVIN - SZANÁTANA DHARMA I.

 Baktay Ervin végtelenül több volt szakembernél, igazából hídverő volt, előfutára napjaink Új Emberének! Baktay a,,másság" tiszteletére tanít, és ezzel a közös gyökér és közös végcél, az egyetemes emberi ösvény járhatóságát hirdeti. India valóban szellemi kútforrása volt Baktay életének, ez az időtlen bölcsesség, szellemi gazdagság ragyogja be útirajzait, klasszikussá lett művészettanulmányait, a Káma Szutra és a Bhagavad Ghita fordításait. Baktay nem a fensőbbségében biztos, leereszkedően kíváncsi fehér utazó a titokzatos szubkontinensen, Baktay otthon van Indiában. A felismert szellemi testvériség tiszteletével fordul a hindu életbölcsesség tanai felé, számára egyetlen igazi feladat létezik: megismertetni a Nyugat emberével a keleti bölcselet tanításait, megmutatni a vitathatatlanul közös gyökér, a kozmikus összetartozás időtlen időktől megőrzött törvényeit... 

Ennek jegyében részleteket közlünk Baktay Ervin egyik legjobban sikerült könyvéből, aminek a címe SZANÁTANA DHARMA, és amelyben a saját magyarázataival hozza közelebb a nyugati emberhez a keleti bölcsességeket:

AZ "ÖRÖK TÖRVÉNY"

A Hinduk vallását nemzetközi tudományos műszóval hinduizmusnak nevezik. Régebben, amikor a nyugati tudomány még nem ismerte eléggé a hindu világszemléletet. gyakori volt a bráhmanizmus elnevezés is, de az utóbbi évtizedekben néhány kutató különösen Hellmut von - Glasenapp német egyetemi tanár -- rámutatott arra, hogy a "bráhmanizmus" kifejezés nem födi a hindu vallásrendszer egészét s inkább félrevezető, semmint szabatos műszó. A "bráhmanizmus" elnevezés arra vonatkozik, hogy a szóbanforgó vallásrendszer a bráhmanokkal, a hindu papi osztállyal áll összefüggésben, vagyis hogy ez a szisztéma a bráhmanok műve s elismeri az ő szellemi irányításukat.*) Hanem ez a meghatározás csak részben helytálló, mert vannak a hindu vallásnak ágazatai, csoportjai, amelyek nem ismerik el feltétlenül a bráhmanok felsőbbségét és szellemi vezérségét, de azért mégis jellegzetesen a hindu vallásrendszerhez tartoznak.

Ajánlatos lesz itt rámutatni egy gyakori tévedésre: sokan azt hiszik, hogy hindu alatt általában az indiai embereket és dolgokat kell érteni. Könyvekben, fordításokban, cikkekben nagyon gyakran ilyen értelemben használják nálunk ezt a kifejezést. Pedig a "hindu" szónak vagy jelzőnek ilyen értelemben való használata gyökeres félreértés, sőt egészen értelmetlen. India szülötteit és az indiai dolgokat általában az indus vagy indiai kifejezéssel kell jelölnünk. Nem minden indus hindu! Hindunak csak, azokat az indiaiakat nevezhetjük, akik a föntebb említett vallásrendszernek, a hinduizmusnak vagy bráhmanizmusnak a követői. A "hindu" szó tehát vallást, felekezetet, vallási és társadalmi csoportot jelent Indiában s nem alkalmazható másokra, mint ennek a csoportnak a tagjaira.

Igaz, hogy a hinduság India népességének nagy többségét (kb. 280 millió) jelenti, de mellettük igen jelentékeny a nem-hindu, de azért indus csoportok száma, mint aminők pl. a közel kilencven milliós muzulmánság, azután a szikhek, a dzsainák, az aránylag csekély számú buddhisták, a bennszülött indus keresztények, stb. Vala- mikor régen, amikor India népe néhány kisebb, öslakóktól származó kezdetleges törzsi csoportot leszámítva csaknem teljes egészében az ősi védai vallásrendszerhez tartozott, nem kellett még így megkülönböztetni őket a máshitűektől. A hindu" jelző későbben keletkezett; ez a szó nem is indiai, hanem perzsa eredetű s Indiában csak akkor vált általánossá, amikor új, részben idegenből beszármazott vallások is gyökeret vertek földjén. Az indiai szellemiségnek örökösei és továbbvivői azonban egyedül csak a hinduk; s a binduk bölcseletét, vallását, világnézetét stb. joggal tekinthetjük az eredeti, igazi indiai kultúra eredményeinek, hiszen minden más rendszer csak sokkal később, idegenből jutott oda, míg a ma hindunak nevezett szellemiség valóban India földjén fejlődött és alakult ki, még a történelem előtti időkben.

A hindu vallás magán hordja az ősi eredet és a több évezredes fejlődés vagy átalakulás bélyegeit; a legrégibb szellemí örökség mellett a legújabb irányzatok is szervesen, egymásba fonódva élnek rendszerében.

A Hindu vallásrendszerben nagyon sok ágazat, felekezet és szekta van s ezért a nyugati tudományos osztályozás eszközeivel rendkívül nehéz megbatározni, mi voltaképpen az a közös vonás és általános elv, amely a hindu vallás minden ágazatára nézve érvényes. De ez a nehézség csak akkor merül fel, ha nyugati, intellektuális-racionális módszerrel közeledünk a kérdéshez és többre tartjuk a pontos meghatározást, mint a dolog mélyén rejlő lényeget, 

A hinduknak pillanatra sem okoz fejtörést, hogy sok különféle vallási ágazatuk miben egyezik; az eltérések sem ejtik zavarba, mert nagyon jól tudják, hogy vallásrendszerük minden ágazata, ha nem is forma szerint, hanem végső, legmélyebb tartalom szerint, ugyanazokból az egyetemes szellemi gyökerekből nyeri életerejét. A Visnu-követő hindu vagy a Síva-követő hindu - hogy csak a két legnagyobb felekezetet említsük sohasem tekinti a másik csoport híveit eretnekeknek, vagy a maga vallásától eltérő elvek híveinek, hanem tisztában van azzal, hogy mindnyájan ugyanazt a világnézetet vallják. Csupán a kifejezés és átélés formái közt mutatkozik különbség.

Míg a nyugati tudomány végre is kénytelen volt elfogadni a,hinduizmus" műszót, amely az összes Hindu vallási ágazatokra egységesen vonatkozik, addig a Hinduk maguk, bármely felekezethez tartozzanak is, ősidők óta egyugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert.

Ez a kifejezés: Szanátana Dharma. Magyarul legjobban talán az Örök Törvény" vagy "Örökérvényű Törvény"

felel meg a szanszkrit szavak értelmének. Ez alatt azt kell értenünk, hogy a hindu világszemlélet alapja egyetlen, az egész világra, az egész mindenségre és minden időkre nézve érvényes törvény vagy elv. Ebben valamennyi ágazat megegyezik, az eltérések az egyes hitcsoportok közt pedig onnan erednek, hogy a Hindu felfogás szerint az egyetemes és egyetlen Törvény az átélésnek, megvalósításnak, követésnek nagyon sok útját teszi lebetővé. Éppen ebben a gondolatban áll az elv egyetemessége.

Az eltérés a különböző utak közt csak látszólagos, hiszen mind ugyanazon törvény értelmében, ugyanazon cél felé vezetnek. A hinduk egyik legnagyobb becsülésben álló szentkönyve, a Bhagavad-Gitá (,,A Magasztos Éneke") ezt így fejezi ki, Visnu-Krisna isteni ajkára adva a bölcs szavakat: "Bármely úton jár a hívő, ha igazán törekszik, Hozzám jut el." Vagy egy másik, régi hindu mondás szerint: "Isten egy, de ezer arcot mutat."

A szemlélő jellemétől, alapadottságaitól, képességeitől függ, mennyit és hogyan láthat az Egyetemes Törvényból, az isteni Valóságból. Az ind felfogás mély bölcsesége magától értetődőnek tartja, hogy senkitől sem lehet többet elvárni, mint amennyire képes. Ezért nem követeli a Szanátana Dharma törvénye, hogy mindenki betű szerint ugyanazt a credot vallja, ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel keresse az igazságot s a lét legmélyebb értelmét, röviden: Istent.

A hindu,sokistenhit" vagy "bálványozás" Pantheon- jának számtalan istenalakja nem egyéb, mint megannyi megszemélyesített természeti erő, vagy a világegyetemben észrevehetően ható részerők. Mi nyugatiak ugyanazt a szót használjuk a két fogalomra, amikor Istenről és istenekről beszélünk. A hindu élesen megkülönbözteti e fogalmakat már a nevekben is. Az emberfölötti erők megszemélyesítéseit, jelképeit nem "isvaráknak" mondja, hanem a déva névvel jelöli, s ez a szó "fényeset", "ragyogót" jelent.

Tehát voltaképpen csak kitüntető jelző, amely arra utal, hogy a dévák az embernél magasabb rendű, tisztább, fényesebb szellemi erők, hatalmak. De minden hindu, aki vallásrendszerével tisztában van, nagyon jól tudja, hogy a dévák annyival erőtlenebbek Istennél, mint amennyivel hatalmasabbak a közönséges embernél.

A helyesen értelmezett Szanátana Dharma tana eszerint távolról sem "sokistenhit", "pogányság" vagy "bálványimádás". Majd látni fogjuk a Dharma ágazatainak tárgyalásakor, hogy a minden vallásos átélési formát figyelembevevő hindu felfogás természetesnek tartja, hogy bizonyos alacsonyabb fejlettségi fokon álló emberek nem tudják megközelíteni a tiszta Egyisten-fogalmat, hanem a Nagy Egészet csak szembeszökőbb, kézenfekvőbb részletmegnyilatkozásain keresztül tudják átérezni.

A Szanátana Dharma tana ezeket a kezdetleges lelkeket sem zárja ki az üdvösséghez vezető útról, hanem azt vallja hogy aki a maga módján, a maga lelkialkatához és értelmi fokozatához mérten, de becsületesen, egész hittel, teljes odaadással követi a számára felfogható Igazság jelképes útmutatását, az valóban előre jut a szellemi fejlődésben.

A maga vallásának legtisztultabb igazságait megértő hindu nem lát többet a dévákban, az úgynevezett istenekben, mint például a katholikus hívő az angyalokban és más mennyei hatalmasságokban, vagy mint a tudományosan gondolkozó ember a természeti erőkben. Csak épen azt is tudja, a csak racionális elmével ellentétben, - hogy ezek az erők valóban az Istentől nyerik hatalmukat, Isten állította valamennyit a neki rendelt helyre, s ezért igenis lehetséges az ő csodálatos megnyilatkozásaikban is Isten nagyobb, teljesebb hatalmát érezni. Közvetítők csupán, s ahogyan Isten egységes akaratát a világ megfelelő területén közvetítik, ugyanúgy az emberléleknek a Teljesség felé törekvő vágyódását is közvetíthetik Isten trónjához.

Részlet BAKTAY ERVIN - SZANÁTANA DHARMA című könyvéből...