AZ EMBERI FORMA SZÍNTISZTA ZSENIALITÁS ÉS VÉGTELEN LEHETŐSÉG
Akkor mégis hogyan válik néhányunkból kisstílű korlátolt barom? És hogyan találhatjuk meg a bennünk szunnyadó végtelen lehetőséget?
Úgy hogy elkezdjük keresni! Mert amit nem keresünk, azt nem is fogjuk megtalálni soha!
Amikor emberi formában megszületünk, akkor egy végtelen lehetőségekkel rendelkező, spirituális csodalény érkezik meg az anyagi világba. Ugyanis a születésekor minden ember annyi energiát kap, ami a saját teljességének az eléréséhez szükséges úthoz, bőségesen elegendő.
Aztán elkezdődik a KÉP-ZÉS. A szülők, rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok, nevelők, tanárok, elkezdik mondogatni, hogy a világ ilyen és ilyen, ami így és így működik, ezt teheted, ezt nem, ezt gondolhatod, azt hagyd a fenébe, stb..
Ez látszólag egy hétköznapi nevelő folyamat, aminek az a lényege, hogy minden tanító a saját korlátait próbálja finoman ráerőszakolni a gyerekre, hogy minél problémamentesebb legyen a kapcsolatuk.
A gyerekjellem egy felnőtt számára elképzelhetetlenül hajlékony, egy kristálytiszta, de alakítható tudattal keresztezve, aki természetesen csupa zseniálisan pontos kérdést tesz fel a létezésével kapcsolatban. A baj csak az, hogy a felnőttek nagy része, olyan korlátok közé szorított tudattal azonosult a KÉP-ZÉSE során, hogy a gyereknek már a kérdéseit sem érti, így azt hiszi a gyerek zagyvaságokat beszél.
Pedig egy gyermeki lény, sokat tudna segíteni, kizökkenteni a felnőttlét begyöpösödött, korlátok közé szorított gondolkodását, de a legtöbb esetben sajnos csak a fordítottja történik meg…
...És a tiszta, zseniális, kreatív elméből, gyártunk egy újabb korlátolt, semmiben nem hívő, mindenre csak legyintő, mindenben a rosszat kereső és találó cinikus közönséges kisembert…
És közben észre sem vesszük, hogy amit nem keresünk, azt nem is fogjuk megtalálni soha...
Juhász Zsolt
