Az itt lefordított táblák története furcsának és hihetetlennek tűnhet a modern tudósok számára. Koruk lélegzetelállító: Krisztus előtt 36 000 évvel keletkeztek.
Szerzőjük Thoth, egy atlantiszi pap-király, aki az ókori Egyiptomban kolóniát alapított miután az anyaország elsüllyedt. Ő építette a gizeh-i Nagy Piramist, amelyet tévedésből Keopsznak tulajdonítanak. (Lásd A Nagy Piramis-t, Doreáltól.) Ebben az épületben testesült meg az ókor nagy bölcsessége, és ide rejtették el az egykori Atlantisz titkos feljegyzéseit és eszközeit. Thoth körülbelül 16 000 éven keresztül vezette Egyiptom népét i. e. 50 000-től egészen i. e. 56 000-ig. Ez alatt az időszak alatt az ókori barbár nép, akiket Thoth és más atlantisziak vezettek, a civilizáció magas fokát érték el.
Thoth halhatatlan volt, ami azt jelenti, hogy legyőzte a halált, és csak akkor távozott a világból, amikor ez szándékában állt, és még akkor sem a halál útján. Hatalmas bölcsessége a különböző Atlantiszból származó népek kolóniáinak urává avatta, ideértve a Dél- és KözépAmerikában élő egyes népeket is. Amikor elérkezett az ideje, hogy Egyiptomot elhagyja, Thoth a Nagy Piramist az Amenti termeinek bejárata fölé emelte, és ebben helyezte el feljegyzéseit. Legmagasabb rangú emberei közül őröket jelölt ki ezeknek az őrzésére. Később ezek leszármazottjai lettek a piramis főpapjai, Thothot pedig a bölcsesség Isteneként, a nagy "feljegyzőként" tisztelték mindazok, akik földről való távozása után születtek. A legenda szerint az Amenti termei az alvilág termeivé, az Isten termeivé váltak, amelyeken a léleknek át kellett haladnia a halál után, hogy ítéletben részesüljön. Későbbi korokban Thoth egója a smaragdtáblákon leírt módon újra emberi testet öltött. Ily módon háromszor inkarnálódott, utolsó inkarnációjában Hermész, "a háromszor születettként" ismerték. Ekkor hagyta hátra azt az írást, amelyet a modern okkultisták Tabula szmaragdina-ként ismernek. Ez tulajdonképpen egy későbbi és jóval szűkreszabottabb bemutatása az ókori misztériumoknak.
