AZ ATLANTISZI THOTH SMARAGDTÁBLÁI IV.

IV. SMARAGDTÁBLA A Megszületett Tér

Hallgass ó ember a bölcsesség szavára,

hallgasd Thoth-ot, az atlantiszbelit.

Ki ingyen adja bölcsességét, melyet

a ciklus tér-idejéből gyűjtött; titkok tanítója ő,

Thoth, a hajnal Napja, a Fény gyermeke,

hajnali csillagként fénylőn sugárzik; ember tanítója,

a mindenségből való.

Régen gyermekként Atlantisz

csillagai alatt, mely a múltban víz alá került,

álmodtam az emberek fölötti titkokról.

A csillagokba jutni vágyott szívem.

Évről évre tanultam a bölcsességet, egyre újabbat,

követve az utat.

Mígnem végül lelkem nagy kínban elszabadult

láncaitól és elértem a felszabadulást.

Megszabadultam a földi fogságból és a test

szorításától. Az éjszakában villámként cikáztam,

előttem feltárult a csillag-űr.

Szabad voltam az éjszaka fogságától.

Így a nagy űr határáig hatolva bölcsességet nyertem,

mely túlmutat a véges emberen.

Messze az Űrben lelkem szabadon szállt a fény végtelen körében,

a tudáson túlra ahol a bolygók gigásziak és a képzeleten

[felülállanak.

Megtaláltam ott is a Törvényszerűt minden szépségben,

mely elevenen működik az ott lakók között csakúgy

mint az itteniek között.

A végtelen szépségében szállott lelkem,

a távoli térben lakoztak gondolataim.

Megpihentem egy szépséges bolygón.

Hol harmónia uralta a teret.

Alakzatok jöttek sorban,

Hatalmasan és nagyszerűen mint a csillagok az éjben;

Harmóniában, egyensúlyban emelkedtek elő

a kozmikus szimbólumai, melyek a törvényt hirdetik.

Sok csillagban lakoztam, sok emberi faj világában;

voltak kik mint a hajnali Nap hatalmasok voltak,

mások az éj sötétjében botladoztak.

De ezek közül mindegyik felfelé tartott.

A magaslatokból a mélységet kutatták,

és időnként a fényesség birodalmába jutottak,

miután keresztülhaladtak a sötétségen és elnyerték a Fényt.

Tudd meg ember fia, hogy Fény az örökséged.

Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán.

Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.

Várja a szabadság eljövendő pillanatát

várja, az éj fátylának fellibbenését.

Találtam olyan fajt, mely meghódította az étert.

A tértől szabadon, de embernek megmaradva,

az erőt használta mely mindennek alapja.

Messze a térben egy bolygót építettek a mindenséget átfogó erőből;

Alakzatokba sűrítették és egyesítették az étert,

szándékuk szerint.

Minden faj tudományát meghaladva, hatalmas bölcsességük által

a csillagok fiai ők.

Hosszú ideig figyeltem tudományuk.

Láttam miként építenek éterből aranyló gigászi városokat.

Alakítva az elsődleges anyagból,

minden anyag alapjából, az éter messze lendült.

A távoli múltban meghódították az étert,

megszabadulva a kín fogásából;

Elméjükben csak egy kép lebegett,

és gyorsan, teremtve növekedett.

Aztán lelkem a Kozmoszon át tovább szállt

látva újat és régit;

Megtudtam, hogy az ember kozmikus lény

a Napok Napja, a csillagok gyermeke.

Tudd meg ember, bárhol is lakoznál,

lényed a csillagokkal egy.

Tested nem más mint bolygó,

mely a középpont körül kering.

Amikor eléred minden bölcsesség fényét szabad leszel,

hogy sugározz az éterben.

Egy leszel a Napok közül, mely a sötétből világít –

egy az űrben születettek közül, mely a Fénybe nő.

Ahogy a csillagok az időben elvesztik csillogásukat,

amint fényük a Forráshoz a távolba száll,

úgy halad lelked tovább magad mögött hagyva a sötét éjt.

Alakod az elsődleges éterből áll össze,

benned a forrásból jövő Fény, melyet a körben lévő

éter egyesít, és egyre csak lángol,

míg végül megszabadul.

Emeld fel lángod a sötétből,

repülj el az éjből és szabad leszel.

Utam a tér-időn keresztül vezetett,

tudva, hogy lelkem immár szabad,

és tudva, hogy bölcsességet szabadon nyerhetek.

Végül egy olyan síkra jutottam,

mely a tudástól rejtve van, és még a bölcs sem ismeri.

Mögötte van minden ismertnek.

Akkor, hogy ezt megtudtam

boldoggá vált szívem, mert szabad voltam.

Hallgasd meg, űr szülötte, bölcsességem:

Tudd, hogy te is szabad leszel.

Hallgasd ismét bölcsességem, hogy te is élj és megszabadulj.

Nem a földről való vagy földi ember,

mert szülőd a végtelen kozmikus Fény.

Nem ismered örökséged?

Nem tudod, hogy igazi Fény vagy?

A Hatalmas Nap Napja leszel, amikor bölcsességed elnyered,

amikor a Fénnyel való egyességed tudata beléd hatol.

Most Neked adom a tudást,

a szabadságot, hogy vándorolj az ösvényen,

melyet bejártam, megmutatva, hogy igyekezettel

el lehet jutni a csillagokba.

Hallgasd ember fia, és tudj rabságodról,

és azt is tudd, hogy hogyan szabadulj.

Kint a sötétben emelkedj fel,

egyként a fénnyel és egyként a csillagokkal.

Kövesd mindig a bölcsesség szavát.

Csak ezáltal tudsz felemelkedni.

Az embert sorsa hajtja a mindenség végtelenjének Kanyarjaihoz.

Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett.

És csak a Rend által lehetsz a Mindenséggel egy.

Rend és egyensúly törvényei a kozmikusnak.

Kövesd őket és a Mindenséggel egy leszel.

Az ki követi a bölcsesség útját,

az élet virágára nyitott legyen,

tágítva tudatát a sötétségből

a Mindenség terén és idején keresztül.

A csendben mélyen időzz

mígnem minden kívánságod eltűnik.

Vágyakozástól mentesen beszél a csend

és legyőzi a szó igáját.

Az ételről visszakozva legyőzöd az étel kívánását,

mely a lélek kötődése.

Akkor feküdj a sötétbe,

hunyd be szemed a Fény sugara előtt.

Irányítsd lelki erőd

tudatodra, lerázva róla az éj szorítását

Helyezd elmédbe a kívánt képet

Képezd a helyet, melyet látni kívánsz

Rezgesd erőd előre és hátra

Meglazítva lelked az éjszakában

Rezegtesd tiszta erőből

mígnem lelked szabaddá lesz.

Szavakkal kifejezhetetlen hatalmasságú a Kozmosz lángja;

az ember számára ismeretlen síkokban ég;

Győzedelmesen és kiegyensúlyozottan

harmonikus zene szól messze az ember fölött.

Zenével és színekkel dalolva,

ég a Mindenség végtelenjének kezdetétől a láng.

Te vagy a lángból jövő szikra!

Színed a lángnak színe; életed zene,

Halld a hangot és szabad leszel.

A tudat a Kozmikussal egyesülve szabad

A Mindenség törvényének rendjével egy.

Vagy nem tudod, hogy a sötétségből

a fény tova száll. A mindenség szimbóluma ez.

Mond ezt az imát, hogy bölcsességet nyerj.

Imádkozz, hogy a fény mindenhez eljöjjön.

"Hatalmas Fény Szellem, amely a Kozmoszon keresztül világítsz,

emeld lángom harmóniában közelebb hozzád.

Emeld fel tüzem a sötétből.

Tűz vonzója, mi a Mindenséggel egy vagy,

emeld fel lelkem te, ki hatalmas vagy és erős.

Fény Gyermeke ne fordulj el.

Adj nekem erőt, hogy kohódban elnyerjem az egyesülést.

Te ki minden vagy az Egyben és Egy a mindenben.

Ki az életdallam tüzével és az elmével Egy vagy."

Amikor szíved a rabságból megszabadult

tudd meg, hogy számodra a sötétség megszűnt

A térben mindenhol keresheted a bölcsességet

nem köt már béklyó, mely a testhez von.

Fölfelé haladva a hajnal felé

szabadon cikázz lélek felfelé a fény birodalma felé

Kövesd a Rendet, kövesd a harmóniát,

szabadon haladj a Fény gyermekeivel.

Keresd és ismerd meg bölcsességem kulcsát,

és biztosan megszabadulsz.

Thot az ókori egyiptomi vallásban az írás, a bölcsesség, a tudományok és a mágia istene, az írnokok pártfogója. Az orvosok patrónusa is volt, az Ebers-papirusz receptjeit az előszóban neki tulajdonítják. Íbiszként vagy páviánként, néha emberfejjel ábrázolják, kezében papirusszal és írónáddal. Összefüggésbe hozták a Holddal is, talán szent állata, az íbisz horgas, holdsarlóra emlékeztető csőre miatt.

Szent száma a nyolcas, szent városának óegyiptomi neve, a Hemenu is ezt jelenti. A város későbbi neve Hermopolisz.

Attribútumai miatt a görög Hermésszel azonosítják. Ezoterikus körökben állítják, hogy személye azonos a későbbi korokban beavatott bölcsként tisztelt Hermész Triszmegisztosszal (Háromszor-Hatalmas Hermész).