A VILÁG-NÉZETEKRŐL ÉS A LELKI BÉKÉRŐL...
Vannak dolgok, amikkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Az egyik ilyen dolog, hogy mára a világhálón zajló információs forradalomnak, és vele a villámgyors kommunikációnak köszönhetően elmondhatjuk, hogy szinte ahány ember él a földön, annyiféleképpen látják a világot.
De hogy ez nem új keletű dolog, hanem csak egy felismerés, arra bizonyíték, hogy a magyar világnézet szóba nem csak az van belekódolva, hogy miből fakad valakinek a VILÁG-NÉZETE, hanem az is, hogy ezek a VILÁG-NÉZETEK miért különböznek egymástól.
Mert ha valaki innen nézi a világot, valaki meg onnan, természetes hogy mást lát, másnak látja ugyan azt a világot. Ráadásul amíg a tudatalatti tudat játékszerei vagyunk, ugyan azt a poharat láthatjuk félig telinek, de félig üresnek is, hangulatunktól, vagy rezgéseinktől függően. Majd emiatt vívhatunk erről vérre menő vitákat, vagy akár indíthatunk háborúkat is. Hiszen a félig teli, meg a félig üres pohár, lehet Gyurcsán és Orbán, a fekete és a fehér, a szabad vagy a rabszolga, kinek-kinek a megélése szerint.
De ha lelki békét akarsz, el kell fogadnod, hogy bizony a VILÁG-NÉZETEK különböznek egymástól, és előfordulhat hogy kevesen látják pont olyannak a világot mint amilyen az valójában, vagy amilyennek éppen te látod...
Juhász Zsolt