A TUDOMÁNY ELMÉLET, AZ ÉLET VISZONT GYAKORLAT
A mai materialista tudományos elit elméletben nem tűr el részrehajlást, csak a tudományos tényeknek hisz, száműzi a babonákat és a tévhiteket. A gyakorlatban viszont sokszor ugyanúgy a saját hiedelmeinek rabja, mint a középkori inkvizítorok.
Hiszen van egy sor dolog ami a gyakorlatban működik, de mivel ők képtelenek megmagyarázni a működését, vagy megmérni a hatását, ezért babonaságnak bélyegzik!
Például ilyen a kézrátételes gyógyítás! Ha egy anya jelenlétében a gyerekének bármi bántódása esik, az anya ösztönösen azonnal odarohan, és átöleli, simogatja vagy csak védelmezően fogja a gyermeke sérült testrészét. Ma ez nem számít gyógyításnak, mivel képtelenek megmérni az anya ösztönös, önzetlen, azonnali trauma csökkentő szerepét, a szeretetén, a segítő szándékán keresztül mozgósított hihetetlen mennyiségű nyugtató, gyógyító energiáit, ami azonnal oldja a gyerekben a kialakuló traumát.
Tehát a materialista tudomány elmélete az, hogy ilyenkor az anya nem segít a gyermekén! De semmi nem mutatja meg ennél jobban, hogy az emberi test energetikai rendszeréről, és szív gyakorlatban működő titkairól, a mai tudomány egyáltalán nem tud semmit…
Mert hallani valamiről, vagy megtapasztalni, olyan mint hallani az almáról, vagy beleharapni. Az egyik elméleti, a másik gyakorlati tapasztalatot szül.
Az egyik ember mond valamit, de másik mást tapasztalt. ‒ Mit mond erre? ‒ Hogy hazugság! !
Pedig nincs két teljesen egyforma életút, nincs két teljesen egyforma ember. Az egyik ember lényéből árad a kedvesség, a kellem, ő azt tapasztalja, hogy mindenki szereti. A másik egy szúrós szavú-szagú, bunkó-pokróc, neki az a tapasztalata, hogy mindenki ellenséges vele. Aztán összetalálkoznak, és elkezdik bizonygatni egymásnak, hogy milyen a világ…
Átverik egymást?
Nem! Csak megosztják a tapasztalataikat.
Nekem erről egy nagyon régi bölcs magyar mondás jut eszembe, ami így szól: Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Ennek a mondásnak a lényege, hogy a jót ugyanolyan könnyű megtapasztalni, mint a rosszat. Ha neked csak a rosszról van tapasztalatod, arról nem biztos hogy csak a világ tehet.
Például él ma az emberiség krémjében egy nem éppen jószándékú, semmiben nem hívő, teljesen anyagelvű réteg, akik folyamatosan azt bizonygatják, hogy a rombolás mindig hatékonyabb mit az építés, a rossz sokkal könnyebben terjed mint a jó, és sikerült is teremteniük egy nagyvárosi dzsungelt, ahol a törvényeik szinte mindig beigazulnak, és ők nap mint nap ismételgethetik: hát én megmondtam, csak nézz körül! Ilyen a világ…
Nem tudsz mit kezdeni velük, mert csak erről van tapasztalatuk. Minden más, csak mese és hazugság...
Át vannak verve?
Nem!
A világ nem ver át senkit, csak válaszol:
Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten…
Juhász Zsolt
