A MAGYAR NÉPLÉLEK ÉS A TUDOMÁNYOS AKADÉMIA HÁBORÚJA

 Volt egy időszak, amikor a gyermekeim három illetve hat évesek voltak, s mint az ilyen korú gyerekek általában, teljesen a mesék bűvköréveb éltek. Minden mesére vevők voltak legyen az könyvből olvasva, fejből elmondva, jöjjön a TV-ből, videóról, menjen az színházban, bábszínházban, bárhol. Ekkoriban szinte minden hétvégén hordtuk őket valamilyen színházi előadásra, mondhatom nagyon élvezték. Együtt a sok gyerek - gyerekszínházban lehet kiabálni, figyelmeztetni a hősöket a rájuk leselkedő veszélyre, stb...

 Történt egyszer, hogy az egyik héten, Hunor és Magor történetét néztük meg, (REGE A CSODASZARVASRÓL) egy igen alacsony költségvetésű bábelőadáson. Összesen három bábszínész adta elő, a bábuk is kicsit fakók és szegényesek voltak, a díszletekről meg inkább ne is beszéljünk, szóval mindenről lesírt az, hogy nincs pénz az előadásra. A gyermekeimnek mégis nagyon tetszett, valami ott belül, mégis megszólította őket.

 A következő héten, ehhez képest egy hihetetlenül csili-villi, nagy költségvetésű Dr. Bubó előadásra mentünk. Rengeteg színész, gyönyörű díszletek, mindenféle állatnak öltözött vicces emberek. Zene, tánc, ének, mondhatni parádé a múlt heti Hunor és Magor előadáshoz képest.

 Amikor hazaértünk, valami motoszkált bennem ott belül, ezért megkérdeztem a gyermekeimet: Szerintetek melyik előadás volt jobb; ez, vagy az, amit a múlt héten láttunk? - A válaszuk megdöbbentett és arra késztetett hogy mélyen elgondolkodjak a dolgokon, ugyanis azt mondták: 

 - A múlt heti azért sokkal jobb volt. 

 - Mind a ketten egyöntetűen.

 Hiába a friss élmény, a fényes körítés, valami a múlt héten, mégis jobban megfogta őket. Amikor elgondolkodtam hogy vajon mi lehetett az, mivel ők szavakba foglalni nem tudták, arra jutottam, hogy semmi más nem lehetett, csak a szellemiség. Hiszen az erkölcsi tanulság, mint minden mese végén, mind a kettőben kötelezően megvolt.

 Ami más volt, az az egész történetet átjáró szellemiség. Ami átütött a kopott bábokon, jelmezen, díszleteken, és elhozott nekünk valamit a múltból, ami elveszett és hiányzik az életünkből nagyon, de nagyon.

 Ezt a szellemiséget veszik el tőlünk és a gyermekeinktől nap mint nap, hiszen a hivatalos tudomány képviselői a mai napig állítják, hogy a Hun-Magyar népmesék, amiket minden magyar gyerek ismer a mai napig, Székelyföldtől a Felvidékig, csak olyan nagyot-mondó hazugságok, legendák. Ugyanakkor a gyerekek tiszta szíve, a magyar néplélek másról tanúskodik.

 Százhetven éve indult a finnugor mese útjára, amivel próbálják kiölni a szerintük ártalmas múltat, de a magyar néplelket még mindig nem sikerült teljesen megtörni, sőt az ellenállás pozíciói, lassan de biztosan, egyre erősebbek…

Juhász Zsolt