A LÉLEKTELENÍTÉS ŐREI
Mai világunk első számú véleményformálói ‒ akik egyébként szó szerint hozzáidomították a világot a saját véleményükhöz ‒ a materialista tudomány nevű szekta. Hiszen az ő kezükben futnak össze az oktatás szálai, így ők mondják meg hogy mi valóság és mi ostoba képzelgés...
A materialista tudomány nevű szekta véleménye szerint, az élet lelki síkja csak valamiféle képzelgés. Hiszen aki az ő köreikben lélekről beszél, nyilvánvalóan olyan dologra hivatkozik, ami az ő fogalmaik szerint nem létezik. Szerintük csak szenvtelen vegyi folyamatok vannak, és minden dolog amit bármely élőlény érez, megmagyarázható és befolyásolható vegyi folyamatokkal.
De ha tényleg minden csak véletlen, és ezért céltalan vegyi folyamat, akkor vajon miért éreznek egyes emberek lelki furdalást ha vétenek az erkölcs, vagy az igazság ellen? ‒ Az a rendellenes aki érzékeny az érzelmi (lelki) sík ezen rezdüléseire, vagy az aki látszólag érzéketlen?
A második kérdés, már az elsőből fakad: Ha egyesek mégis érzik ‒ mert ugye a mai ember ezt még nem tudja mérni ‒ egyáltalán hogy kerülhet a szenvtelen anyagba igazságérzet, vagy erkölcsi érzék?
A harmadik kérdés, mi szüksége van az egymással veszekedő vegyi folyamatoknak igazságszolgáltatásra, ezt szolgáló törvényekre, szociális hálóra, szeretetszolgálatra, lelki egyensúlyra, és vele jóságra, kedvességre, szeretetre?
Persze vannak emberek akik vakok és süketek a fent felsorolt dolgokra, de akkor megint felmerül a kérdés, hogy ki a normális ember? Az érzékeny, vagy az érzéketlen?
A színtiszta igazság ezzel kapcsolatban az, hogy miközben a materialista eszme nagy erőkkel lélekteleníti a világot, ezzel pont az erős és tiszta lélek tulajdonságait, vagyis az igazságérzetet, és az ebből fakadó törvénytiszteletet, az egészséges pszichéből adódó szociális érzékenységet, a fogékonyságot a szeretetre, a jóságra, a művészetekre, a szépségre és kedvességre száműzi a hétköznapokból, ‒ miközben a nagybetűs, NAGYLELKŰ EMBER helyett, az érzéketlen tuskót állítja fel mércének.
A materializmusnak az alapvető problémája az emberi érzésekkel, vagyis az emberek lelki világával konkrétan az, hogy ma még nem tudja megmérni és konkrét számadatokká alakítani. Tehát az élet lelki, morális oldalából képtelen mai szóhasználattal egzakt tudományt faragni. Ezért szajkózza, hogy csak szenvtelen vegyi folyamatok vannak, és az élet lelki síkja csak a vesztesek nyavalygása a létért való könyörtelen és érzéketlen küzdelemben.
Ezzel az érzéketlenséget, embertelenséget és primitívséget teszi meg mércének ott, ahol ahol léteznek nagy és nemes érzelmek, nagybetűs EMBERSÉG és NAGY-LELKŰ-SÉG is…*
*Ha a problémákra nézünk amikkel az emberiségnek szembe kell néznie a létével kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy nem globálisan az egész emberiséggel van a baj. Hiszen egy csomó ember él és dolgozik egy a valódi értékeit jobban megőrző, egyensúlyra épülő világért. Az igazi bajt, az embereknek az a része okozza, akiknél az embertelenség lett a mérce. Akinek van szeme látja, hogy mennyire beteges az a világ ahol nem számít semmi, csak az anyagi eszközök birtoklása és az egómánia.
Így még érthetetlenebb hogy tudósnak mondott emberek, az érzéketlen embertelenséget propagálják, ahelyett hogy a lelkiismeretességre, a nagy és nemes érzésekre és vele az emberséges életre hívnák fel figyelmet...
Juhász Zsolt
Részlet "Az Igazság az emberről" című könyvből...
