A GLOBÁLIS IPARI CIVILIZÁCIÓ GYORSULÓ SEBESSÉGGEL HALAD AZ ÖSSZEOMLÁS FELÉ

 Jelenlegi ismereteink alapján elmondható, hogy egy ilyen fokú felmelegedés esetén mint ami éppen zajlik, a népesség legalább 90 százaléka számára nem lesz elegendő erőforrás, ami azt jelenti, hogy meg fognak halni.

 Az emberiség az elmúlt évszázadokban teljesen átalakította, de mondhatjuk úgy is hogy elpusztította a földi biomassza nagy részét. (A biomassza az ökológiában az adott időszakban a földön levő élőlények tömegének tudományos elnevezése.)

 Mióta a mezőgazdaságot feltaláltuk, olyan szinten avatkozunk be a természetbe, hogy az mára nagyobbat üt vissza, mint amit valaha elképzelni tudtunk volna.  

Mára a tízezer évvel ezelőtti szárazföldi emlős biomasszának csak az ötöde van meg, s e szárazföldi emlősállomány össztömegének 36 százaléka maga az ember, és további 60 százalékát teszik ki az ember által tartott állatok.

 Tehát marad négy százalék az összes többinek, a kafferbivalytól kezdve a zsiráfon át a szép nagy állatokig, miközben az ember és az általa tartott állatok tömege tízezerszeresére nőtt. Ez a trend ugyanígy igaz a növényi biomasszára is. Mármost az a helyzet, hogy a növényevő állatok nincsenek növények nélkül, a húsevő állatok nincsenek növényevő állatok nélkül, és mindezek nélkül mi sem leszünk, de mégis kiirtjuk magunk körül a természetet, és lassan lebetonozzuk a világot. A döbbenetes mértékű fajkihalás azért van, mert elvesszük az életteret mindenki más elől. Ismerünk korábbi nagy fajkihalásokat, de ha azokat fölrajzoljuk egy idő- és hőmérsékletskálára, akkor azt látjuk, hogy a mai folyamatok sebessége tízes, sokszor százas nagyságrenddel gyorsabb.

 Most az tartja fent az emberiséget, hogy van még valamekkora input a természeti rendszerekből. De minden évben hamarabb következik be a túlfogyasztás napja, az a dátum, amikor az emberiség egy adott évben feléli a Föld megújuló tartalékait. Évente nagyjából 1,76 "Földet" fogyasztunk el. Tehát a Föld hosszabb távon nem tudja produkálni az emberiség számára az élelmet. És nem tudunk "visszatérni a természetbe", mert az már jószerével nincs meg. Működik még a történet, van műtrágya, amivel a termőtalajt fel lehet turbózni, van gazdaság, van energia, de mindez most omlik össze. Nem holnap, nem holnapután, nem a jövő évszázadban, hanem most. Tehát a B opció az, hogy ezt tudomásul vesszük, és minél hamarabb visszaállunk azokra a dolgokra, amiket a természet közvetlenül ad.

 Gondolom, több esélye van egy vidéki gazdálkodónak, akinek vannak természetes erőforrásai, földje, egy darab erdője, esetleg passzívháza, de ez nyilván kicsi része az emberiségnek. Lehet, hogy a kis faluban, ahonnan elmenekültek az emberek, mert nincs infrastruktúra, és a lakók olyan stratégiákkal maradnak életben, hogy fölhasogatják a fát, és a sparhelten melegítik a vizet, nagyobb lesz a túlélési esély. Egy több tízmilliós városban minden összeomlik, ha nincs áram.Aki viszont a nagy hálózatokra való csatlakozás helyett alternatív megoldásokra kényszerült, szinte a régi életét folytatva mehet tovább.

 Van ennek realitása?

 Addig nincs, amíg meg nem próbáljuk.

Szalóczy Zsolt fizikus

forrás:  https://24.hu/belfold/2023/03/27/klimavaltozas-adaptacio-szaloczy-zsolt-fizikus-interju/