A CÉLTALANSÁG CIVILIZÁCIÓJA?
Egy olyan világban, ahol nemhogy az embernek, de minden létrejött részecskének konkrét célja van – vajon miből fakad a mai emberiség nagy részénél tapasztalható céltalanság és a hiábavalóság érzése?
Jól látható, hogy a mai emberiség legnagyobb tragédiája az, hogy az emberek legnagyobb része nem tudja, és nem is keresi a választ arra, hogy mit keres ezen a világon.
Látszólag csendben belenyugszik abba, hogy az élete értelmetlen, miközben a depresszióipar, lassan a legvirágzóbb özletággá fejlődik.
Nap mint nap újabb vegyi anyagokat fedeznek fel és vetnek be a probléma, vagyis a zavarodottság, kiábrándultság és depresszió leküzdésére. Pszichológusok százezrei keresik egyénre lebontva, hogy mi a baj páciensek életével, az hol siklott félre, mi volt az a káros behatás ami az önpusztító érzések elburjánzásához vezetett.
Ugyanakkor emberek milliói menekülnek a különféle illegális tudatmódosító szerekhez, kábítószerekhez, nem törődve a testük és tudatuk gyors leépülésével, inkább a pillanatnyi megkönnyebbülést választják, mint a folyamatos elviselhetetlen lelki nyomást.
Az emberiség lassan többet költ erre a problémára mint létfenntartására, vagy az olyan globális problémák kezelésére mint a rossz levegő, vagy a klímaválság, az eredmény amit a probléma megoldásában fel tudunk mutatni, mégis, szinte a nullával egyenlő! Hiszen a hatékonynak mondott kezelések túlnyomó részben csak eltompítják, még cselekvőképtelenebbé teszik a kezelt alanyokat.
Ebből is jól látható, tényleg valami nagy baj van a világgal, legalábbis azzal a részével, amit mi emberek teremtetünk önmagunk köré, ami azután úgy vesz minket körbe mint egy börtön...
Pedig a mai ember legnagyobb tragédiája csak az, hogy nem tudja hogy mit keres ezen a világon...
Részlet AZ IGAZSÁG AZ EMBERRŐL című könyvből a teljesség igénye nélkül...
