A BIOCENTRIZMUS NAGYKÖNYVE - ÚJRA KELL ÉRTELMEZNI A VILÁGOT AMI KÖRÜLVESZ MINKET?
Valóban újra kell értelmezni azt hogy mit gondolunk a világról? A válasz egyre több tudományterület felől az, hogy igen! Érdekes ellentmondás, hogy emberek tömegeinek természetes, hogy a tudomány az anyagból akar levezetni mindent, többek között az életet is! Nekik természetes, hogy az állítják ez lehetséges. - De az ezzel foglalkozó tudósoknak, a gyakorlat már évtizedek óta mást mutat! Éppen ezért egyre többen, és egyre hangosabban mondogatják azt, hogy itt az ideje a paradigmaváltásnak!
A változás legfőbb támogatói, már létre is hoztak egy új elméletet, aminek a neve: BIOCENTRIZMUS.
Ennek a szó szerint tudományos forradalomnak a nagykönyve az elmúlt napokban jelent meg magyarul,
"A BIOCENTRIZMUS NAGYKÖNYVE" címmel.
Részletek a könyvből:
A világ mindent egybevéve nem az a hely, amelyet a tankönyveink bemutatnak. Évszázadokon át, körülbelül a reneszánsszal kezdődően, a Kozmosz felépítésére vonatkozóan egyetlen elmélet uralta a tudományos világot. Ez a modell korlátlan betekintést nyújtott számunkra a Világegyetem természetének egészébe és megszámlálhatatlan olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amely átalakította életünk mindenféle aspektusát. Ám ez a modell hasznos élettartamának végéhez közeledik, és alapvetően eltérő paradigmával kell felváltani, mely a valóság mélyebb szintjét tükrözi, s amelyet eddig teljes egészében figyelmen kívül hagytak.
"A Világegyetem nemcsak, hogy furcsább, mint amilyennek képzeljük, de egyenesen olyan furcsa, hogy azt el sem tudjuk képzelni."
JOHN HALDANE: Lehetséges világok (1927)
Az új modell nem hirtelen érkezett, mint a meteorbecsapódás, amely megváltoztatta a földi bioszférát 65 millió évvel ezelőtt. Ellenkezőleg! Mély, fokozatos, a tektonikus kőzetlemez-emelkedéshez hasonló változásként jött el, alapjai pedig olyan mélyek, hogy a rétegek immár soha nem térnek oda vissza, ahonnan érkeztek. Az alapjai abban a racionális nyugtalanságban rejtőznek, melyet manapság minden művelt ember tisztán érez.
Az igazság nem egy hiteltelen elméletben rejlik, és nem is a jelenleg dicsért rögeszmében, az ellentmondásokkal teli Nagy Egyesített Elméletben (GUT), amely megmagyarázná a Világegyetemet. Ezen elképzeléseknek a problematikája olyan mély, hogy lényegében mindenki érzi, valami nagyon félrecsúszott a Kozmosz értelmezése kapcsán.
A régi modell álláspontja szerint a Világegyetem egészen a közelmúltig semmi más nem volt, mint élettelen, egymásnak ütköző részecskék halmaza előre meghatározott, ám ismeretlen eredetű törvényszerűségeknek engedelmeskedve. A Világegyetem hasonlatos az órához, amely valahogy felhúzta önmagát, megengedvén egy bizonyos kvantum-véletlenszerűséget, s majd egyszer, félig-meddig kiszámítható módon lejár. Az élet ismeretlen folyamat eredményeként keletkezett, majd ezt követően haladt a maga útján ugyanezen fizikai törvényeknek engedelmeskedve, a darwini mechanizmusok alapján változva. Az élet része a tudat, ám ez utóbbi természete nehezen érthető, és akárhogy is, kizárólag a biológusokra tartozik.
Ám van itt egy probléma! A tudat nem csupán a biológusok szakterülete, hanem a léte egyben problémát jelent a fizikusok számára is. A modern fizika képtelen megmagyarázni, hogy az agyban lévő molekulák egy csoportja miként hoz létre tudatot.
A napnyugta szépsége, a szerelem csodája, az étel kitűnő íze mindezek a modern tudomány rejtélyei. A tudomány nem képes magyarázattal szolgálni arra nézve, hogy a tudat miként emelkedett ki az anyagból. A jelenlegi modell egyszerűen nem teszi lehetővé a tudatosságot; ami pedig az élet ezen legalapvetőbb jelenségének a megértését illeti, az gyakorlatilag nulla. Sőt, érdekes módon, a jelenlegi fizikai modell még csak azt sem ismeri fel, hogy ez egyáltalán probléma.
Nem véletlen, hogy a tudat a fizika teljesen új birodalmában bukkan fel ismét. Köztudott, hogy bár a kvantumelmélet matematikailag hihetetlenül jól működik, logikailag viszont semmi értelme. Miként azt a későbbi fejezetekben részletesen feltárjuk, úgy tűnik, hogy a részecskék viselkedése válasz a jelenlévő tudatos megfigyelőre. Mivel ez nem lehet igaz, a kvantumfizikusok felfoghatatlannak nyilvánították a kvantumelméletet, illetve elképzelhetetlenül bonyolultnak (végtelen számú Világegyetem bevezetésével), hogy megpróbálják magyarázni a tapasztaltakat. A legegyszerűbb magyarázat miszerint a szubatomí részecskék bizonyos mértékben valóban kölcsönhatásba lépnek a tudattal túl messze esik a modelltől ahhoz, hogy komolyan vegyék. Ettől függetlenül meglehetősen érdekes, hogy a fizika két legnagyobb rejtélye egyaránt magában foglalja a tudatot.
Ám, ha a tudat kérdését félre is tesszük, a Világegyetemre vonatkozó jelen- legi modell akkor is nagyon sok kivánnivalót hagy maga után, amikor annak alapjait kellene magyarázni. A Világegyetem (a legújabb pontosítások szerint) 13,7 milliárd évvel ezelőtt, egy gigászi esemény következményeként jött létre, melyet humorosan Big Bangnek (Nagy Bummnak azaz Ösrobbanásnak) ne- veznek. Nem igazán értjük, honnan is ered ez a bizonyos Nagy Bumm, miköz- ben folyamatosan a részletekkel bibelődünk, beleértve olyan tágulási szakasz hozzáadását is, amelyet még a fizikusok sem értenek, ám a meglétére szükség van ahhoz, hogy összhangba kerüljünk a megfigyeléseinkkel.
Amikor egy hatodikos diák feltesz egy, a Világegyetemmel kapcsolatos alapkérdést, mint például: "Mi történt a Nagy Bumm előtt?", a tanár, ha kellő ismerettel rendelkezik, azonnal készen áll a felelettel: Nem volt idő a Nagy Bumm előtt, mert az idő csupán anyag és energia jelenlétében létezhet, ezért a kérdésnek nincs értelme. Olyan ez, mintha azt kérdeznénk, hogy mi van az Északi-sarktól északra?" A diák leül, és mindenki úgy tesz, mintha valamiféle tényleges tudást adtak volna át számára.
AZ ŐSROBBANÁS EGYÁLTALÁN NEM AD MAGYARÁZATOT A MINDENEK KEZDETÉRE...
Valaki megkérdezi: "Mekkorára növekszik majd a táguló Világegyetem?" A tanár ismét kész a válasszal: "Nem létezik tér anélkül, hogy azt különböző objektumok ne határoznák meg, tehát úgy kell elképzelnünk, hogy a Világegyetem folyamatosan megnöveli a saját terét. Továbbá, helytelen úgy elképzelni a Világegyetemet, mintha 'kívülről tekintenénk rá, merthogy semmi sem létezik a Világegyetemen kívül. Az ilyen kérdésnek tehát nincs értelme."
Akkor meg tudná azt mondani, hogy mi volt az Ösrobbanás? Van rá valami magyarázat?" Évekkel ezelőtt, a szerzőtársam lustának érezve magát, felmondta az egyetemi hallgatónak a sztenderd választ, mintha csak valami munkaidő utáni dolgot kellene elintéznie: "Megfigyelhetünk az üres térben keletkező részecskéket, majd eltűnő részecskéket; ezek kvantummechanikai ingadozások. Ha elegendő idő áll rendelkezésre, hogy az ilyen ingadozás kellően sok részecskét vonjon be, akkor egy egész világegyetem megjelenhet. Ha az egész Világegyetem eredete csupán egy kvantumingadozás lett volna, akkor éppen a megfigyelhető tulajdonságokat jelenítené meg!"
A diák végül helyet foglal. Ennyi?
A világegyetem - kvantumingadozás! Végre tiszta a kép.
Ám még a professzor is csendes pillanataiban, legalább röviden elgondolkozik azon, miféle dolgok történhettek az Ősrobbanást megelőző kedden. Később még a csontjaiba is beszivárog annak felismerése, hogy a semmiről soha nem lehet bármiféle ismeretet szerezni, és az Ősrobbanás egyáltalán nem ad magyarázatot a mindenek kezdetére, csupán, jobb esetben egyetlen esemény részleges leírásával szolgál egy folyamatban, mely valószínűleg időtlen. Röviden: az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyarázat" a Világegyetem eredetére és természetére vonatkozóan hirtelen falba ütközik, éppen abban a pillanatban, amikor úgy tűnik, végre a kiindulóponthoz jutna.
Az egész parádé közepette természetesen jó néhány ember a tömegből észreveszi, hogy a császár meglehetősen spórol a ruhásszekrénye tartalmán...
A BIOCENTRIZMUS NAGYKÖNYVE:
Robert Lanza - Bob Berman - Matej Pavsic
Egyesített kiadás - három kötet egyben KAPHATÓ, RENDELHETŐ
Angyali Menedék kiadó, 2023
A könyv megrendelhető az alábbi linkre kattintva: