WASS ALBERT - KARD ÉS KASZA
Ahhoz azonban, hogy az egész Mezőséget megírjam egy darabban, olyannak, amilyen volt, s olyannak, amilyennek magam szemével láttam, ahhoz csak most jutott időm, életem alkonyán. Munkámhoz az anyagot azonban már szinte fél évszázaddal ezelőtt gyűjtögetni kezdtem. Nagyobbára a kolozsvári Erdélyi Múzeum híres levéltárában, ahol a czegei Wass családnak egyedül tizenhét vaspántos ládára való okmánya és levele volt felhalmozva. Értékes anyaggal szolgált Szolnok–Doboka Vármegye Monographiája is, valamint a marosvásárhelyi Teleki-téka.
Írásomat két részre osztottam. Az első részt vagy első kötetet "Krónikás írás" névvel jelöltem meg, mivel ez a rész kimondottan a krónikákon épült föl, s a regényírónak nehéz dolga volt megfékeznie önmagát, hogy regényalakokká ne álmodja át a krónikák alakjait. Mindössze annyi húst tapasszon a megfakult csontvázakra, hogy azok emberré alakulhassanak újra az olvasó szeme előtt. Ezzel szemben a második rész címe "Szemtanúság", mivel az abban felsorolt eseményeket már nem mások leírásaiból, hanem saját élményeimből vettem. Mondhatná tehát valaki azt is, hogy ezek szerint a "Krónikás írás" valójában nem egyéb, mint hosszúra nyúlt bevezetés a "Szemtanúság" elé. Ez a megállapítás azonban nem födné a valóságot.
A múlt ugyanis szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete. Mint ahogy minden diófát dédapák ültettek a mi számunkra, ugyanúgy amit mi átélünk mint történelmet, annak rejtett gyökere azokhoz a dédapákhoz vezet vissza. Ezek a gyökérszálak viszont nagyon is szövevényesek. Éppen úgy felületesség lenne Básta zsoldosait vádolni egyedül a Mezőség mai sorsáért, mint ahogy hiba lenne a felelősség teljes súlyát azokra a főurakra hárítani, akik földjeik megművelésére Moldovából hozattak jobbágyokat maguknak. Vád és felelősség egyformán terhel mindenkit, aki az évszázadok egymásba kapcsolódó során nem szívlelte meg a honalapító ősök tanítását. Mely tanítás szerint azé a föld, aki megműveli, s azé az ország, akié a föld.
Valójában erről van szó ebben a könyvben. Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát…
. ..Hogy mi ennek az írásnak a célja? Először is az, hogy valamiféle maradandó emlékoszlopot állítson a múltnak, mielőtt a bölények hátrahagyott csapásait a fölismerhetetlenségig szét nem tapossák a birkanyájak. Másodszor, hogy fényt vessen a történelmi sors ezer apró titkára, s ezáltal jövendő nemzedékek okulására szolgálhasson. Végül pedig, hogy az egyszerű szeretet céltalanságával elbarangolhasson még egyszer az emlékezet mindazokon a kedves, régi ösvényeken, melyek dombról dombra, nádasról nádasra és tóról tóra behálózzák ezt a szép, szomorú, különös világot, ahol tücsökzene és békazsongás kötözi meg bűvös varázslattal az emberi lelket…
Részlet WASS ALBERT KARD ÉS KASZA című könyvéből...
