VAJON VAN HASZONÉLVEZŐJE AZ EVOLÚCIÓNAK?
Fejlődés van, olyan mint a levegő, mindent áthat. Minden létrejött lény minden vágyából, szívdobbanásából, lélekzetvételéből cselekvés lesz, majd annak a cselekvésnek lesz eredménye, amiből létrejön a tapasztalat. Az élet minden apró változása mögött, ami a Darwini elmélet alapja, ott van az adott lény megélt gyakorlati tapasztalata, ami kiváltja a változást amit a hosszú távú perspektivikus gondolkodás. fejlődésként értékel!
De vajon honnan ered a (változásra) fejlődésre való igény?
Például az hogy az egész élővilág véletlenül kezdett fejlődni, ellentmond a logikus gondolkodásnak, hiszen ha valami fejlődik ott már nincs helye a véletleneteknek, hiszen a fejlődés egy céltudatos folyamat; és logikus, hogy ahol megjelenik a céltudatosság, ott már nem a véletlen, hanem a tudatosság vezérli a dolgokat.
Persze bármire rámondhatjuk hogy véletlen, de egy olyan kifinomult nyelvet beszélünk, amibe bele van szőve a létezés minden titka, így az is hogy mi a véletlen:
a VÉL-ETLEN = GONDOL-ATLAN! (VÉL = GONDOL)
Tehát a VÉL-ETLEN, szó szerint azt jelenti, hogy erre nem gondoltam. Ráadásul aki jobban tudja a dolgokat a többieknél, az meg OK-OS, aki ismeri az OK-OKOZATOT.
Minél OK-OSABB valaki annál kevesebb VÉL-ETLEN veszi körbe, annál tudatosabb!
Azt hogy az ember tudatos lény, csak nagyon kevesen vitatják. De hogy az emberen kívül létezik más intelligens tudatosság a földön, az már erősen megosztja a világ nagy gondolkodóit.
A TERMÉSZET intelligenciája olyan TERMÉSZET-ES, hogy észre sem vesszük. Természetes hogy van élet, hogy a természet egyensúlyra törekszik, hogy az élet fejlődik. Ami természetes abban a nyugati ember úgy tűnik képtelen meglátni az intelligencia üzenetét. Valljuk be nem valami intelligens ez a hozzáállás.
Hiszen látható, a legtöbb állat, növény, ahogy a világra jön, már tudja a dolgát. Gondolkodás nélkül azonnal cselekszik, rendeltetésének, előre meghatározott feladatának megfelelően. – Hogy ki és mikor határozta meg ezt a feladatot a számára? – Ez a nyugati embernek egy olyan rejtély, ami nem is érdekli igazán. Pedig nagy részben ez az érdektelenség hajtja a pusztulás felé a mai emberi civilizációt.
A magukat oly intelligensnek tartó emberek, bele sem gondolnak abba, hogy hogyan lehetséges az, hogy az emberrel szemben az állatok nagyobb részének nincs szüksége arra, hogy hosszasan tanulmányozzák a világot, feladatukat mégis ösztönös zsenialitással ismerik fel és hajtják végre. Azt, hogy bizonyos feladatok végrehajtásában az állatok nyilvánvalóan sokkal hatékonyabbak mint a fejlettségére oly büszke ember, elintézik annyival, – hogy hát a természetnek volt ideje több millió év alatt kikísérletezni a leghatékonyabb technikát...
De hogy mi, vagy ki az az intelligencia aki kísérletezik, aki mindig szebbet, egyre jobbat, hatékonyabbat akar? Ki és hogyan gyűjti össze és adja tovább a legújabb tapasztalatokat?
Mert az élet egy roppant összetett, céltudatos folyamat, ahol minden lény a fejlődés, vagyis az evolúció hű szolgájaként tapasztalatot és vele információt gyűjt, hogy a következő generációk, még tökéletesebbek legyenek!
De vajon ki vagy mi mozgatja az anyatermészet szellemi erőforrásait? Kinek az intelligenciája hatja át a sejteket, az idegpályákat, a géneket, hajtja végre a módosításokat, fejlesztéseket?
Azt elismerjük, hogy céltudatosság és intelligencia kell ahhoz hogy valaki megalkosson egy kőbaltát, egy kereket, majd egy számítógépet. De az élőlények egyre bonyolódó sejt és géntérképének fejlődéséhez ezek nem kellenek?
A természet olyan bonyolult mechanizmusokat kivitelez és működtet, amiből nem szégyen tanulni, mint ahogy a mai ember tanul is nap mint nap. S ha innen nézem az evolúció legnagyobb haszonélvezője az emberek között az a tudományos elit, amelyik hivatalosan azt terjeszti, hogy csak az ő intelligenciája létezik, miközben nap mint nap átvesz fejlesztéseket egy nála nyilvánvalóan fejlettebb intelligenciától, amit hívhatunk úgy hogy a természet intelligenciája.
A következő hetekben egy sorozat formájában megnézünk néhány példát erre...
Juhász Zsolt