VAJON MI TÖRTÉNIK VELÜNK A HALÁL UTÁN? - ÜZENETEK A SZELLEMVILÁGBÓL I.

 A következőkben részleteket közlünk Dr. Michael Newton- Lelkünk útja című könyvéből. A regressziós hipnózissal foglalkozó terapeuta leírja, hogy regresszióval nem csak a gyermekkorunk eseményeit idézhetjük fel újra, de szinte ugyanolyan könnyedséggel visszatérhetünk előző életeinkbe; Sőt! Ami a legérdekesebb, a páciensei beszámoltak arról is, hogy mit tapasztaltak, amikor visszatérnek az előző életeik halála utáni időszakba. Így első kézből kaphatunk információt a szellemvilágban megélt tapasztalataikról:

Ez a könyv egy intim napló a lelki világról. Megannyi konkrét esettanulmányt tar- talmaz, amelyek sokatmondó részletességgel tárják fel, hogy pontosan mi is lesz velünk, miután a földi életünk véget ér. Az olvasó így a spirituális alagúton átkelve maga is beléphet a szellemvilágba, hogy megtapasztalja, mi történik a lelkekkel, mi- előtt egy másik testben visszatérnek a Földre.

Jómagam természetemnél fogva szkeptikus vagyok, bár ez a könyv tartalmából nem fog kitűnni. Klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként a pszichés rend- ellenességek kezelését célzó viselkedésmódosítás a szakterületem...

...Praxisom kezdetén pácienseim halál utáni dologra vonatkozó minden kérését visszautasítottam, mivel ragaszkodtam a hagyományos terápiás módszerhez. Amig a zavaró emlékek és a gyermekkori trauma eredetének meghatározására a hipnózis és a korregresszió technikáját alkalmaztam, úgy éreztem, hogy túl kockázatos és szakszerűtlen lenne bármiféle kísérletet tenni pácienseim korábbi életeinek elérésére. A reinkarnáció és a metafizika iránti érdeklődésem csupán intellektuális kíváncsiság volt mindaddig, míg egy fiatalember fájdalomkezelésén nem kezdtem dolgozni...

...Pácienseim biztatására azzal kezdtem kísérletezni, hogy néhányukkal időben távolabbra, az utolsó születésük előttre mentünk vissza. Kezdetben attól tartottam, hogy klienseim aktuális szükségletei, hiedelmei és félelmei fantáziált emlékképeket szülnek majd. Azonban hamarosan rájöttem, hogy mélyen gyökerező emlékeink a múltbeli élményeink olyan teljes sorát kínálják föl, amelyek túl valószerűek és logikusan egymáshoz kapcsolódóak ahhoz, hogysem figyelmen kivül hagyhatnánk öket. Beláttam, hogy a terápia szempontjából rendkívül jelentős a korábbi életeink eseményei és a mai énünk közti kapcsolat.

Ezután egy fantasztikus fölfedezésbe botlottam. Rájöttem, hogy a hipnotizált személy lelki szemén keresztül be lehet kukkantani a szellemvilágba, és leírást kaphatunk arról, hogy mi történik a földi életek közötti időszakban!

Egy középkorú nő esete tárta föl számomra a szellemvilág ajtaját. A hölgy remek hipnózisalanynak bizonyult. Abban a rendkívül érzékeny állapotban számolt be magányáról és elszigeteltségérzéséről, amikor épp befejezte a legutóbbi életére való visszaemlékezést. Ez a kivételes személy szinte magától jutott a módosult tudatállapot legmélyebb szintjére. Véletlenül úgy fogalmaztam meg instrukciómat, hogy: most térjen vissza a társai elvesztése miatti bánatának a forrásához". Meggondolatlanul a spirituális visszaemlékezés egyik hívószavát is alkalmaztam, mert megkérdeztem: hiányzik-e ismerőseinek egy konkrét csoportja?" Hirtelen sírni kezdett. Mikor azt kértem, mondja el, mi a baj, kifakadt: "Az én csoportomból hiányoznak néhányan, és ezért vagyok ilyen magányos a Földön." Össze- zavarodtam. Megkérdeztem, valójában hol is található barátainak e csoportja. Itt, az otthonomban - válaszolta-, most is épp öket nézem!"

Miután befejeztem páciensemmel a foglalkozást, és a vele készített magnófelvételeket tanulmányoztam, rájöttem, hogy a szellemvilág megtalálásához ki kell szélesitenem a korábbi életre vonatkozó regressziót...

...Vajon mennyire megbízható eszköz a hipnózis az igazság kiderítésére? Tudni kell, hogy a hipnózisban lévő emberek se nem alszanak, se nem hallucinálnak. Nem álmodunk időrendi sorrendben, és nem is hallucinálunk irányitott módosult tudatállapotban. A hipnózisba kerülő személy agyhullámai az éber állapotra jellemző béta- frekvenciáról fokozatosan a meditativ alfaszintre lassulnak, majd a még alacsonyabb frekvenciájú thétatartomány valamely szintjén állnak meg. Thétában az ember hipnózisban van, nem pedig alszik. Alváskor alacsonyabb frekvenciára, deltára kapcsolunk, ahol agyunk üzenetei a tudatalattinkba kerülnek, hogy aztán az álmainkban szellőzzék ki magukat. Thétában azonban a tudatos elme nem tudattalan, s ezért valamennyi memóriacsatornánk nyitott állapotában tudunk ilyenkor üzeneteket be- fogadni és küldeni.

A hipnózisban lévő személyek a tudatalattijukban látott képekről és hallott be- szélgetésekről tényleges megfigyelésekként számolnak be. A föltett kérdésekre az alanyok ugyan nem tudnak hazugsággal válaszolni, de előfordulhat, hogy félreértelmezik a tudatalattijukban látottakat, ahogy azt olykor tudatos állapotban is megtesszük. Hipnózisban az ember nem tud mit kezdeni azzal, amit nem tart igaznak.

A hipnózist kritizálók úgy vélik, hogy ebben a tudatállapotban az alany képes emlékeket fabrikálni, illetve a hipnotizör szuggerálta elméleti struktúrához igazodó válaszokat adni. Én ezt téves általánosításnak tartom. Munkám során minden esetet úgy kezelek, mintha azt az információt először hallanám. Ha egy kliensem képes lenne valamilyen módon felülkerekedni a hipnózison, és szántszándékkal fantáziálna a szellemvilágról, vagy szabadon asszociálna a halál utáni életről alkotott gondolatai alapján, úgy válaszai hamarosan összeegyeztethetetlenek lennének a többi esetekből kapott beszámolókkal. Munkám elején megtanultam az alapos keresztkérdések föltevésének fontosságát, és semmi bizonyítékot sem találtam arra, hogy bárki is meghamisítaná a spirituális tapasztalatait, csak hogy a kedvemben járjon. Söt, nem ritka, hogy pácienseim kijavítanak, ha állításaikat félreértelmezem.

Ahogy nött az esettáram, a próbálgatás módszerével dolgozva rájöttem, mi a szellemvilággal kapcsolatos kérdéseim föltevésének a helyes sorrendje. A fölöttes tudatállapotban lévő alanyok nem igazán motiváltak, hogy önként tájékoztassanak a szellemvilágbeli lelki élet teljességéről. Az embernek a megfelelő ajtóhoz a megfelelő kulccsal kell rendelkeznie. A szellemvilág különböző részeinek emlékeibe történő bejutás módszerét azáltal sikerült tökéletesítenem, hogy tudtam, az ülés alatt mikor, melyik ajtót kell kinyitnom.

Ahogy esetről esetre haladva egyre magabiztosabbá váltam, egyre többen érezték, hogy otthonosan mozgok a témában, és természetesnek vették, hogy beszéljenek róla...

...Kutatásom előrehaladtával azt a megdöbbentő tényt tapasztaltam, hogy miután az alanyaim a korregresszió során visszakerültek lélekállapotukba, meglepően egybehangzó információt adtak a szellemvilágról. A lélekként élt életről adott beszámolóikban még a szóhasználat és a földrajzi leírás is egyezett.

A sok pácienstől származó, rendkívül hasonló élménybeszámolók ellenére folyamatosan próbáltam ellenőrizni állításaikat, és igazolni a lélek funkcionális tevékenységét. A kliensektől kapott információk között ugyan olykor akadt némi különbség, de ez sokkal inkább a lelkek eltérő fejlettségi szintjével függött össze, mintsem azzal, hogy alanyaim különbözőképpen látták volna a szellemvilágot.

A kutatás rendkívül lassú volt, de eseteim számának nöttével végül kirajzolódott előttem egy modell arról az örök világról, ahol a lelkünk él. A szellemvilággal kapcsolatban olyan gondolatokra bukkantam, amelyek a Földön élő lelkek által vallott egyetemes igazságokat is tartalmaznak. Éppen az a tény gyözött meg klienseim állitásainak hihetőségéről, hogy a nálam járt igen sokféle ember egybehangzóan ugyanezekrol az igazsagokról szólt.

Egyetlen egyházhoz sem tartozom, tehát nem vagyok vallásos, kutatásaim eredményeként mégis azt találtam, hogy halálunk után olyan helyre érkezünk, ahol gondosan irányított rend uralkodik, és csodálattal ismertem fel, hogy életünk és az életünk utáni időszak történései mögött hatalmas tervszerűség húzódik meg.

Úgy gondoltam, hogy kutatási eredményeim ismertetésére az esettanulmány módszere a legmegfelelőbb, mert így az olvasó önmaga értékelheti pácienseim emlékezéseit a halál utáni életről. Minden kiválasztott, bemutatandó eset a kliensem és köztem lezajlott beszélgetést tartalmazza. Az esetek bizonyítékául az üléseken készített magnófelvételek szolgálnak. E könyvnek nem pácienseim korábbi életeinek a bemutatása a célja, hanem az, hogy azok miként függenek össze a szellemvilágban szerzett tapasztalataikkal.

A könyv első fejezeteiben található esettanulmányok leírják, hogy milyen formá- ban jelennek meg a lelkek, és hogy miként működnek. Ez segitség azoknak az olvasóknak, akiknek esetleg problémát okoz a lélek nem fizikai valóságában való elképzelése. Bizonyos mértékig minden esettanulmányt lerövidítettem, részben a hely szüke miatt, részben pedig azért, hogy az olvasó rendszerezett, átlátható képet kap- jon a lelkek tevékenységéről. A fejezeteket úgy szerkesztettem meg, hogy azok a szellemvilágba érkezést, az ott zajló történéseket, majd az onnan történő távozást ismertessék. Mindezt némi egyéb, spirituális jellegű információval is kiegészítettem.

A lelkeknek a haláltól a következő inkarnálódásukig tartó útjának e könyvben olvasható leírása tízéves munkám gyümölcse. Eleinte igencsak meglepett, hogy vannak emberek, akik hosszú, előző életeik után is tisztábban emlékeznek lélekként megélt életeikre, mint a mostanira. Valami miatt azonban egyik kliensem sem tudta fölidézni az ebben a könyvben bemutatott lelki tevékenységek teljes kronológiáját. Egyesek a szellemvilági életük egyik, míg mások annak valamely másik részletére emlékeznek tisztán, s a többi aktivitásról csak meglehetősen ködös emlékképeik vannak. Következésképpen úgy láttam, hogy még e 29 esetleírással sem tudtam maradéktalanul átadni olvasóimnak azt a rengeteg információt, amit a szellemvilágról összegyűjtöttem. Ezért a könyvem a felsorolt 29 eseten kivül más klienseimtől hallott részleteket is tartalmaz.

Előfordulhat, hogy egyik-másik esetnél kissé erőszakosnak tartja majd azt, ahogy páciensemet faggattam. A hipnózisban azonban fontos, hogy az alanyt a kiválasztott nyomvonalon tartsuk. A szellemvilágban járva ezt még határozottabban kell megtenni, mint amikor egyszerűen csak a korábbi életekben szerzett információt gyűjtjük be. Módosult tudatállapotban a legtöbb ember hajlamos engedni, hogy figyelme szabadon vándoroljon jelenetről jelenetre, a számára érdekes történések kibontakozását figyelve. Klienseim gyakran kérik, hogy maradjak csöndben, mert akkor szabadon élvezhetik a lélekként megélt élményeiket…

...Nagyszerű élmény látni az emberek arcán a csodálkozást, amikor a hipnózis véget ér. Azok számára, akiknek lehetőségük nyilt bepillantani halhatatlanságunkba, az önismeret erőt adó új mélysége tárul föl. Mielőtt fölébresztem a pácienseimet, gyakran adok nekik olyan poszthipnotikus utasítást, hogy emlékezzenek a hipnózisban előjött emlékeikre. A szellemvilágban lelkekként megélt életük tudatos ismerete és a bolygókon leélt fizikai létezések történetére való emlékezés növeli energiájukat, és segíti őket az életükben való eligazodásban.

Végezetül figyelmeztetnem kell, hogy amit e könyvben olvas majd, az esetleg sokkolóan hathat Önre, mert a halálról alkotott eddigi elképzelése talán jelentősen eltér attól, amit itt talál. A bemutatásra kerülő ismeretanyag esetleg ellentmondhat az Ön filozófiai vagy vallási nézeteinek. Természetesen olyan olvasók is akadnak majd, akik a könyvben eddigi véleményük megerősítésére lelnek. Egyes olvasók számára az esetleírások valószínűleg szubjektiv, sci-fibe illő meséknek tűnnek majd. Bármilyen legyen is azonban az Ön meggyőződése és hozzáállása, remélem elgon- dolkozik majd azon, hogy ha a klienseim által a halál utáni életről elmondottak valóban pontosan megfelelnek a valóságnak, akkor azok mit is jelentenek az emberiség egészére vonatkozóan.

Részlet Dr. Michael Newton- Lelkünk útja című künyvéből, ami a regressziós hipnózissal foglalkozó pszichiáter pácienseinek beszámolója a halál utáni életről és a szellemvilágban megélt tapasztalataikról.

A könyv itt megvásárolható: https://agykontroll.hu/termek/lelkunk-utja-i/

Folytatjuk...