KASSAI LAJOS - MINDIG AZ JÖN VISSZA, AMIT ADUNK

 A szeretet az egyetlen dolog, ami az embert át tudja lendíteni a holt pontokon. Nagyon szeretem a bivalyokat. Isten tudja miért ragaszkodtam ezekhez a vadállatokhoz. Bizony amíg a ló egy menekülő állat, a bivaly egy támadó állat.

 Eleinte ahol módjuk és lehetőségük volt, felökleltek. Csak a vizet tudtam berakni a boxukba, és már ahogy beért a vödör, csattant a szarv. Számtalanszor ökleltek föl, számtalanszor löktek föl, én mindig szeretettel nyúltam feléjük. Ez a közeledés, egy idő után megtörte az agresszivitást.

Hiszen ennek az agresszivitásnak a félelem volt a forrása. Nem bántottam. Mindig ugyanazzal a nyugalommal mentem utánuk. Egy idő után megszokták és érezték, hogy nem kell félni, sőt akár a barátunk is lehet ez az ember.

Mai napig mikor eljutok odáig, hogy kimegyek a legelőre, ahol áll ez hatalmas állat... megsimogatom, letérdel, én odaülök mellé és a fejét az ölembe rakja. Ez a boldogság. Mindig az jön vissza, amit adunk. El kell fogadjuk, hogy mi is élőlények vagyunk, és nem szabad abba a hibába, abba a gőgbe esni, hogy mi izoláltak vagyunk a világtól. Mi emberek, semmit sem érzékelünk a világból, egymásból. Ha ez megtörténik - márpedig sajnos az ember a 21. században nagyon közel került ehhez a gondolathoz.

Akkor elvágja azt a faágat, amin ül. És bizony lefog zuhanni....

Nagyon sokan a világot akarják megváltani. Nagyon sokan ezt a nemzetet akarják jobb sorsra deríteni. De hát a legelső az, hogy saját magát tegye rendbe valaki. Az út az mindig a legkisebb, és a legelső lépéssel kezdődik: önmagunkkal. És ha rendbe raktuk önmagunkban mindent, akkor önmagunk körül rakunk rendbe mindent, és akkor a kis környezetünkben is rendben van, ez a dolog folytatódik, és hogy ha ez kitud vetülni a világunkra, akkor egyszer egy jobb élet lesz. De nem lehet ezeket a folyamatokat megfordítani, és nem lehet a feje tetején kezdeni soha...