JUHÁSZ ZSOLT - AZ ANYATERMÉSZET VÁLASZA A CSERNOBILI ATOMKATASZTRÓFÁRA
A mai ember rohamos fejlődése közben, néha hibát hibára halmoz úgy, hogy a legnagyobb katasztrófákat nem is az ártó szándék, hanem az okozza amikor képtelen felfogni az erő mibenlétét, amit használni készül. Ennek tipikus esete a Csernobili atomkatasztrófa, ahol az emberi felelőtlenség egy kisebb országnyi területet tett tönkre, több-tízezer élőlényt ölt meg, több-százezret megbetegített, és egy paradicsomi tájat változtatott a rémálmok völgyévé évtizedekre.
Ami a legfélelmetesebb a felelősen gondolkodó értelmes lények számára az egészben, hogy a balesetet kiváltó rossz döntések láncolatát a mai napig próbálják felgöngyölíteni! De a katasztrófához vezető egyértelmű okot, az eltelt több mint három évtized alatt sem sikerült megnevezni!
Tehát nincs meg az oka, vagy a felelőse egy olyan példátlan balesetnek, amiben becslések szerint ötvenezer ember halt meg, a közvetett megbetegedések számát pedig megbecsülni sem lehet. Hiszen a sugárzás sokszor csak a betegségre való hajlamokat erősíti fel nagymértékben.
A baleset következtében a zónaolvadáskor a reaktor alatt, a Föld legszennyezőbb anyaga jött létre, a kórium (corium). A magas hőmérsékletű, lávaszerű massza átégette a betonfödémet és lefolyt az erőmű alagsorába, majd fokozatosan lehűlve egy "elefántláb" formájú képződményt hozott létre. A csernobili elefántláb a mérések szerint 10.000 röntgent bocsát ki óránként. (3,6 röntgen már erősen káros lehet az emberre.) A 11 tonnányi anyagra a mentesítő munkások a zavarodottság, a káosz, és a halálos sugárzás által lekorlátozott mozgástér miatt, csak hónapokkal a baleset után találtak rá.
Tehát adva van a föld történetének egyik legnagyobb ember által okozott katasztrófája, ami azért tört ki, mert az ember elméletben, megfontolt bölcsként az ellenőrzése alatt tartott egy folyamatot. A gyakorlatban mégis felelőtlen tömeggyilkosság, élőlények tízezreinek a megbetegítése, a korabeli jóslatok szerint a katasztrófa centrumában legalább egy évszázadra az élet teljes felszámolása lett belőle.
Hogy enyhítsék a katasztrófa utóhatásait, a felrobbant reaktor köré kénytelenek voltak, sok-sok ezer munkás életét és egészségét kockáztatva, egy betonszarkofágot építeni. Az első lépésben fél év alatt egy ideiglenes védvonalat, majd rendesen rákészülve, jó tíz évvel később egy száz évre tervezett szarkofág építésébe is belekezdtek.
Ennek a szarkofágnak az a funkciója, hogy elzárja a külvilágtól a katasztrófa gócpontját, ahol a becslések szerint 200 tonna radioaktív olvadék, 30 tonna sugárzó por, 16 tonna urán és plutónium rejtőzik és a radioaktív anyag 96 százaléka még mindig sugárzik. Ha ennek csak egy része is kiszabadulna, sokkal súlyosabb katasztrófa történne, mint 1986-ban. Ekkora építmény, mint ez az új betonkupola, még nem volt a világon. A tervezett csarnok 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas. Hogy szemléltessük az épület méreteit, elférne alatta a londoni Szent Pál-katedrális, a középen pedig a New York-i Szabadság-szobor is álldogálhatna. A csarnok 43.000 négyzetméteres alapterülete és a kupola, egymillió köbméteres beltere, egy elvileg minden életre alkalmatlan teret fed le, ami az emberi felelőtlenség legmonumentálisabb emlékműve.
Közben a természeti erők hihetetlen erejét mutatja, hogy Magyarország ami földrajzilag több ezer kilométerrel közelebb volt a katasztrófához mint több nyugat- és észak-európai ország, a sugárzás utóhatásiból az időjárási körülményeknek hála kisebb dózist kapott, mint például Nagy-Britannia és Bajorország. Ahol a katasztrófa után majd harminc évvel is vannak olyan területek, ahol tiltott az állattenyésztés vagy a vadászat, mert a határérték felett mutatható ki a cézium-izotópok száma a tehéntejben és az állatok húsában. A Csernobilt övező, harminc kilométeres zónában azóta sem laknak, és becslések szerint még olyan húszezer évig nem is lakhatnak emberek.
A katasztrófa után a tudományos közvélekedés elmélete az volt, hogy a történtek közvetlen környezetében a normálishoz képest fellépő, többszázszoros sugárzás évtizedekre blokkol minden életet.
A gyakorlati eredmény viszont megint más lett! Mert ha valamit tanulhattunk a természettől, az az, hogy az életet nem lehet kordában tartani. Az élet kiszabadul! Új területekre tódul, új korlátokat dönt le, és tesz a beszűkült emberi gondolkodásmódra!
Mindössze öt évvel a katasztrófa után, 1991-ben furcsa felfedezést tettek a reaktort vizsgáló, távolról irányított robotok: a falakat valami furcsa, kísérteties, ismeretlen fekete anyag borította. A Kijevi Mikrobiológiai és Virológiai Intézet csapatát kérték fel, hogy vizsgálja meg, hogy vajon mi állhat a jelenség hátterében. A kilencvenes években több tucatszor keresték fel a reaktor környezetét doziméterekkel felszerelkezve, és mintákat vettek a furcsa egyre terjedő anyagból. A vizsgálat eredményeként, az életre elvileg teljesen alkalmatlan környezetben, 98 gomba nemzetségének körülbelül 200 faját dokumentálták!
Úgy tűnt az egyik faj szívósabb, mint a másik…
De a leghajmeresztőbb felfedezés még hátra volt!
Ugyanis az egyik gombafaj, a koromfekete Cryptococcus neoformans. amely az ultraibolya sugárzástól védő nagyon sok melanint tartalmazott, egyébként ez az a pigment, amely az emberi haj, az állatszőr, vagy a bőr és a szem színét is meghatározza; A lényeg, hogy kiderült, hogy az azt érő ionizáló sugárzás megváltoztatja a melanin molekulák szerkezetét, méghozzá úgy, hogy azok a sugárzás hatására gyorsabban nőnek, azt ugyanis a gomba kémiai energiává alakítja át. Így ezt az élőlényt nemhogy nem károsítja, de egyenesen táplálja a sugárzás. Ezt az is alátámasztotta, hogy minél közelebb volt a forráshoz, annál jobban nőtt! Vagyis ez a gomba, megvalósította azt az addig lehetetlennek tartott dolgot, hogy a halálos, de legalábbis mindenre káros sugárzást, táplálékként kezelte!
Az Anyatermészet intelligenciája itt ismét fáklyaként világít, az ember korlátoltságával szemben! Hiszen az ember elkövet egy látszólag helyrehozhatatlan hibát, az anyatermészet boszorkánykonyhájából pedig néhány éven belül előkerül egy faj, ami a gyakorlatban végrehajtja az addig elképzelhetetlent, a lehetetlent, és segít az élők nagy része számára mérgező környezetben helyreállítani a természetes egyensúlyt.
Valljuk be hogy amíg nem láttuk a saját szemünkkel ennek a gombának az áldásos hatását, mi emberek, még addig sem jutottunk el, hogy elgondolkozzunk azon, hogy ez megvalósítható! Ha egy ember építi meg ezt mint sugárzáselnyelő gépet, biztos hogy Nobel díjat kap érte! Hiszen azóta nem csak az atomenergia iparban, de az űrkutatásban is elterjedten hasznosítják ennek a csodalénynek tulajdonságait. De hiába csoda ez a javából, mivel ez csak a természetből jön, az alkotó ünneplése elmarad. Ez is azt mutatja, hogy az ember nem valami hálás lény...
Az anyatermészet ugyanakkor szerencsére nem haragtartó, így a mentesítő segítsége, sem állt meg a reaktormag közvetlen közelében! Hiszen a katasztrófa környezetében ahelyett, hogy az emberi tudomány által jósolt sivár, posztapokaliptikus sivatag keletkezett volna, az idő múlásával elburjánzott az aljnövényzet, és a környéket ellepték a sugárzástűrő bokrok és fák. Amibe olyan fajok is visszatértek, amelyeknek úgy tűnik az ember jelenléte kényelmetlenebb, mint a radioaktív anyagoké. Az évek múltával, a 30 kilométeres zóna gyakorlatilag egy ember által alig háborgatott rezervátummá változott, ahol a folyamatos sugárzás ellenére elkezdett teret hódítani a természet. Egy 2015-ben publikált tanulmány szerint például hétszer több farkas él a zónán belül, mint azon kívül. Ez közvetett bizonyíték a gazdag állatvilág jelenlétére, ráadásul a ragadozók közül, visszatért a területre az egy évszázada nem látott eurázsiai hiúz és a barna medve is…
Tehát az ember elkövet egy helyrehozhatatlan hibát! De az anyatermészet szerencsére nem haragtartó, és kisegíti a bajban.
KÖSZÖNJÜK ANYATERMÉSZET A TÜRELMED ÉS A SEGÍTŐKÉSZSÉGEDET, AMIT MI EMBEREK SOKSZOR MEG SEM ÉRDEMLÜNK...
Juhász Zsolt