HA ELÉG LENNE EGY SZOBÁBAN ÜLVE MEGVILÁGOSODNI, NEM LENNE SZÜKSÉG AZ ÉLET LÜKTETÉSÉRE
A 11. századi Kínában történt, hogy egy fiatal buddhista szerzetes és költő, Su Dongpo a fejébe vette, hogy nem pepecsel sokat a megvilágosodással, hanem belehúz a tanulásba és irány a Nirvana. Mohón szívta magába a tanokat, gyakorolta az önfegyelmet, órákon át meditált minden egyes nap, és kisvártatva meg is érkezett az a belső nyugalom, amire annyira várt már régóta...
"Na, készen is vagyok." – gondolta büszkén, majd lelkesen megírta versét a folyó túloldalán élő Fo Yin zen mesternek, hogy elismerését bezsebelje. Így szólt a vers:
Fejemet hajtom a legfelsőbb Istenségnek,
Kinek fénye beragyogja a Világegyetemet.
A nyolc világi szél már meg nem érint,
Rendíthetetlenül ülök a bíbor lótusz virágain.
Soha nem érezte még magát ennyire biztosnak a hitében, és tudta, hogy a nyolc világi szél, vagyis a dicséret, a gúny, a büszkeség, a megszégyenítés, a nyereség, a veszteség, az öröm és a nyomor valóban nincsen már rá hatással.
Gyönyörű kalligráfiával megírt versét azon nyomban el is küldte szolgálójával Fo Yin mesternek. Most, hogy a spiritualitás legfelső szintjére lépett, több dolga már nem is akadt, mint várni az eredményeit méltató választ.
Amikor a mester elolvasta a verset, elővette ecsetét, majd megjegyzésként egyetlen szót írt a papírra. Visszaadta a levelet a szolgálónak, majd útjára engedte őt.
Su Dongpo lelkesen tekerte le a pergament, hogy elolvassa a méltató szavakat, ám amint rápillantott a papírra, nem akart hinni a szemének. Iszonyatos düh fogta el, amikor azt látta, hogy csodálatos eredményeiről szóló gyönyörű versére az öreg mester hanyagul csak ennyit írt: Fing.
"Hogy veszi a bátorságot ez a vén szenilis majom, hogy ilyen alpári módon válaszoljon? Mit képzel ez magáról?" – füstölgött a fiatal szerzetes, és már indult is, hogy beolvasson az öregnek. Csónakba szállt, és Fo Yin háza felé vette az irányt.
Amint partot ért, feldúltan kereste a mestert, ám annak ajtaja zárva volt. Az ajtóra tűzve egy papírdarabot talált a mester írásával:
A nyolc világi szél már meg nem érint,
De a folyón átrepít egyetlen fing.
Su Dongpo haragja egyetlen pillanat alatt elszállt. Ekkor értette meg, hogy mestere mindössze néhány ecsetvonással megmutatta: bizony van még mit tanulnia...
