EGY TUDÓ JAVASASSZONY AZ ÉLET TITKÁRÓL

 Egy tudó javasasszony, aki messze földön híres volt az állatgyógyító képességéről, egyszer megosztotta velem a csodás gyógyításainak titkát! Azt mondta:

 Tudod fiam, hozzám mindig olyan emberel hozzák a beteg állataikat, akiknek nincs, vagy ha van, akkor rossz a kapcsolatuk vele! Egyszerű lenne elmagyaráznom hogy mit tegyenek, de ők nem azért jönnek ide. Nekik csoda kell a boszorkánytól, így el sem hinnék milyen egyszerű a varázslatom.

 Úgy kezdődik, hogy van bennem egy ösztönös szeretet minden élőlény felé, amit az állatok nagyon hálásan fogadnak, így még a legvadabb kutya, vagy ló is kezesbárányként követ. Nem értik amit motyogok neki, de érzik a szeretetet és a törődést, amiből ők nagyon keveset kaptak eddig, nagy részük ezért is betegedett meg.

 Aztán kisétálok velük, az erdőbe, ott is a nagy rétre, ahol a természet jókedvéből nagyon sokféle növény, gyógynövény megterem. Ott elengedem őket, hogy kedvükre kiválasszák és megegyék azt, ami jólesik.

 Mivel minden állatnak, – hiába tartják generációk óta ólban – ez a természetes közege, ezért ösztönösen megtalálja a gyógyulásához legmegfelelőbb növényt, a színe, a szaga, az íze, alapján, egyszerűen érzi, hogy mi kell neki ahhoz hogy meggyógyuljon. Sokat járom az erdőt, ami hiába van tele mérgező növényekkel, gombákkal, mégsem találsz egy olyan állatot sem, amelyik azért hullott volna el, mert megevett valami számára mérgezőt. Az én szerepem meg csak annyi, hogy ismerem az Anyatermészetet, tudom hogy ő senkinek nem akar rosszat, így hagyom hogy tegye a dolgát.

 Hiszen ki értene az élet megtartásához jobban, mint Ő?

Mindenélő