AZ EMBERI FORMA VARÁZSLATA
Amikor emberi formában megszületünk, akkor egy végtelen lehetőségekkel rendelkező, spirituális csodalény érkezik meg az anyagi világba. Ugyanis a születésekor minden ember annyi energiát kap, ami a saját teljességének az eléréséhez szükséges úthoz, bőségesen elegendő.
Aztán elkezdődik a KÉP-ZÉS. A szülők, rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok, nevelők, tanárok, elkezdik mondogatni, hogy a világ ilyen és ilyen, ami így és így működik, ezt teheted, ezt nem, ezt gondolhatod, azt hagyd a fenébe, stb..
Ez látszólag egy hétköznapi nevelő folyamat, aminek az a lényege, hogy minden tanító a saját korlátait próbálja finoman ráerőszakolni a gyerekre, hogy minél problémamentesebb legyen a kapcsolatuk.
A gyerekjellem egy felnőtt számára elképzelhetetlenül hajlékony, egy kristálytiszta, de alakítható tudattal keresztezve, aki természetesen csupa zseniálisan pontos kérdést tesz fel a létezésével kapcsolatban. A baj csak az, hogy a felnőttek nagy része, olyan korlátok közé szorított tudattal azonosult a KÉP-ZÉSE során, hogy a gyereknek már a kérdéseit sem érti, így azt hiszi a gyerek zagyvaságokat beszél.
Pedig egy gyermeki lény, sokat tudna segíteni, kizökkenteni a felnőttlét begyöpösödött, korlátok közé szorított gondolkodását, de a legtöbb esetben sajnos csak a fordítottja történik meg…
...És a tiszta, zseniális, kreatív elméből, gyártunk egy újabb korlátolt, semmiben nem hívő, mindenre csak legyintő, mindenben a rosszat kereső és találó cinikus közönséges kisembert…
És közben észre sem vesszük, hogy amit nem keresünk, azt nem is fogjuk megtalálni soha...
Juhász Zsolt
